Hazaut

A hazautazas helyenként izgalmasan alakult.
Ugy kezdödött, hogy az ahmedabadi reptéren le kellett adnom a "nagy" hatizsakomat, amiben többek között a puloverem meg a dzsekim volt. Alig értem a következö terembe - ami màr jo hüvösre volt legkondicionalva -, ràdöbbentem, hogy hiszen pont ezért raktam az elöbb emlitett ruhadarabokat a hatizsàkomba, hogy a repülön felvehessem. De ekkor mar késö volt. Es a repülön valoban még sokkal hidegebb volt, igy ez a bö egy oràs utazàs elég borzaszto volt. A mumbai reptéren aztan boldogan felöltöztem! Csodàlatos érzés volt.

VISZONT! Itt kiderült, hogy az un. belfödi repülötérröl a nemzetközire (ezt ugy lehet elképzelni, mint Ferihegy 1-röl Ferihegy 2-re) a hivatalos - es amugy ingyenes - busz csak azokat viszi àt, akiknek kinyomtatott repülöjegyük van. Nekem ilyen nem volt, hiszen innen màr Swissel repültem es tudtam, hogy ahhoz nem kell semmi papir. "BKV" busszal vagy taxival is àt lehetett volna utazni kb. 200Ft-nyi rupiaért, de nekem 1 forintnyi sem volt, mivel rupiat sem kivinni sem bevinni az orszagbol/ba nem szabad. Igy még Ahmedabadban az összes pénzemet, nota bene az europai valutam tulnyomo részét is otthagytam a vendéglàtomnàl. Végül az egyik biztonsàgi katona- vagy rendörnö megszànt es felengedett a buszra! Ezzel együtt ez az un. belsö busz is végül a nemzetközi reptér bejàratànàl rakott le, ahol megint csak biztonsàgi örök kérték a jegyet, de itt màr volt egy listàjuk, amin szerepeltem, igy ha morogva is de beengedtek.

Az ahmedabadi repülötéri élményeim tartozik az is, hogy 5 hét utàn amikor beléptem a mosdoba megint làttam magamat a tükörben!
Ennyi idö alatt kicsit elszoktam "önmagamtol" azaz önmagam làtvànyàtol. A màsik örömteli élmény az pedig a mumbai "business lounge" volt, ahol megint europai ételeket ehettem!!! Persze 10 oraval az ebéd és ennyi izgalom utan, lehet, hogy a korianderleveles rizst is élveztem volna...;-)))
A repülön olyan szerencsém volt, hogy pont egy olyan ülést kaptam, ahol kinyujthattam a làbam! Màr joval az indulas elött, azaz ottani idö szerint éjjel 1/2 2-kor elaludtam, és kb. Rigomezö felett repültünk amikor felébredtem.

Idehaza szép feleségem es hozzà hasonloan szép tavaszi idö fogadott!!!

Az alàbbi képsort még az elsö napon Mumbaiban vettem fel egy kis hajout soràn. Nekem nagyon rimel az indito e-mailemhez mellékelt képre is, meg a hazautra es a "tovàbbrepülésre" is...

Bucsuzas

Közel 6 hetes utamban eljött a bucsuzas ideje.
Ezt megkönnyitette, hogy azt amit igy hirtelenjében "adni" tudtam, azt odaadhattam, ràadàsul a hét elején volt a fiuk év végi vizsgàja és a nagyhét hétföjén tulnyomo többségük hazautazik.
A hazautazas az sok fiu esetében 24-36 oranyi vonatozast jelent az 1000-2000km-es tavolsag es az itteni vonatok tempoja miatt.
Ki 1 honapos szünetre utazik, ki 2 évre, hogy elvégezze a 11. es 12. osztalyt, ami itt elöfeltételnek tünik a pre-noviciàtus màsodik évéhez is ill. a noviciatus megkezdéséhez.
Ketten maradnak csak itt husvétra, akiknek aztan 1 honap mulva lesz egy egyhonapos szünetük, mielött megkezdik a 2 éves noviciàtust.
Ez a két év mint a "sivatagi idöszak" fut. A külvilaggal havi egy(!) levélnyi kapcsolatuk lehet. Szentignaci hallgatos lelkigyakorlatok, lepràsok gondozàsa, meg hsok "magànyos" programmal telik ez a ket év.
Végül is ez a két év azt a célt is szolgalja, hogy kikritàlyosodjék, hogy valoban erre a szerzetesi életre éreznek elhivatottsàgot.
Igy aztan az is lehet, hogy a harmadik életemben mégsem lennék/lehetnék Jezsuita szerzetes...

Viragkoszoru

Az egyik ilyen gyermekkollegiumi làtogatàsomkor kaptam egy piros festékpöttyöt a homlokomra meg egy ill. ket viràgkoszorut a nyakamba. Ez is egy szép, meghato élmény volt.
Késöbb, amikor elmentünk az egész gyerekcsapattal a Maria szoborhoz imadkozni, akkor àttették az ö nyakàba. Igy többszörösen jo szogalatot tett.

Ajandék

Mivel itt ahol az elmult 5 hétben éltem - nem az indiai szegénység, hanem inkabb a szerzetesi szegénység miatt, meg az indiai lelkületböl fakadoan es praktikus okokbol - senkinek "semmije" nincs ezért tàrgyi ajandékot sem nagyon adnak, kapnak. En azert tul a sok figyelmességen, élményen, stb. jonéhàny sràc énekét - amit felvehettem videora - szintén ajàndéknak éltem meg.
A mellékelt ének különlegessége, hogy a szöveget külön nekem irtak, az én utamrol szol.

Születésnap

Születésnapot itt is hasonloan tartanak, mint az mifelenk szokas. Az egyik fiatalnak ugyanaznap volt a szülinapja mint nekem, egy masiknak meg 1 nappal elötte. Igy egy közös tortank volt 3 gyertyaval.

Igazgatoi iroda - a vàrosi Jezsuita iskolaban

Ez is az utolso napok egyik különleges élménye volt. A "legbeszédesebb" a mellékelt video. A felvétel a nyitott ajataju igazgatoi iroda elött kezdödik es a ket iranyba is nyitott igazgatoi irodan atrohano gyerekekkel vegzödik. Azt hiszem nem kell sokat bizonygatni, hogy az itteni igazagtonö eléggé érzékelheti a gyerekek hangulatat, gondjait, örömeit...

Egy rövid ideig en is ott ülhettem az asztalànàl, igy megélhettem, milyen bizodalommal, nyitottsaggal jönnek hozza a gyerekek. Az egyik gyerek kapcsan kiderült, hogy màr a 7-esek közül kivàlasztjàk azokat akiket leadership(!) tàborba is küldenek.

Közkivànatra - A màsodik életem

Ugyan màr több hét is eltelt azota, hogy megirtam, hogy harmadik életemben lehet, hogy szivesen lennék jezsuita szerzetes, de szinte a mai napig érkeznek még érdeklödö levelek, hogy ha ez a harmadik, akkor mi lenne a masodik.
Ez egészen egyszerü, de azert egy kicsit bonyolult is.
A màsodik életem az egyfajta màsik életem (lenne), ha bizonyos “utelàgazàsoknàl” màsképp döntötem volna, vagy még inkàbb màsként döntenék, a màsik utat vàlasztottam volna ill. vàlasztanàm. Persze az igazi az lenne, ha ezt elöre lehetne tudni es ha làtom, hogy ha igy döntök akorr az igy meg igy jol fog alakulni, akkor azt vàlasztom, ha meg azt làtom, hogy rosszul sülne el, akkor meg nem azt vàlasztanàm…
Nekem ez a kérdés példàul most is nagyon aktuàlis. Ahogyan sokan tudjatok, elég egyértelmü a szàmomra, hogy a munkamat illetöen a következö idöben valamit lépni szeretnék. Itt nem is egy, de jonéhàny opcio szoba jöhet. Ugyanakkor munkàt vàltoztatni - még akkor is ha cégen belül történik, tehat az en esetemben itt a Siemensen es Zugon belül - még fiatalon sem lehet/célszerü tul gyakran, az én koromban meg végképp azzal kell szàmolnom, hogy tul sok dobàsom màr nem lesz...
Ilyenkor jo lenne több verziot - de legalàbb kettöt - pàrhuzamos élni es aztan azt vàlasztani, amelyik bevàlik...

Akikre büszkék vagyunk

Én példàul ezekre a fiukra.
Egyreszt a tulmyomo többségük fantasztikus slide show-kat tud késziteni, ahhoz képest, hogy 1 honapja még azt sem tudtàk mi az a PowerPoint.
Szines képek, szines szövegek, jobbrol, balrol beusztatva, megforgatva, hattérben zenével, strukturàlva, a végén egy jo kis összegzéssel vagy nyitott kérdéssel befejezve, stb. stb.
Nota bene ezenközben en is hozzatanultam par jo dolgot magabol a PowerPointbol ill. Excelböl is, az egyeb élményekröl nem is beszélve.
A héten egyszer kiscsoportos munka volt, ahol meg az volt a feladatuk hogy egy ora alatt 3 slide-on foglaljak össze az elmult évüket, az elsö ujoncelökészitö (prenovitiate) évet. Ez is nagy siker volt. Az egyik fö cél az volt, hogy ràjöjjenek, ràérezzenek, hogy barmekkora nagy témàt össze lehet foglalni nagyon kevés helyen is. A masik meg persze, hogy megéljék, milyen egy ilyet kiscsoportban csinalni.
Ma meg 3 kiscsoportban egy-egy bibliai jelenetet keszitettek es adtak elö, szinten jol sikerült. Maguk vàlasztottak, szabadon, ezzel együtt ugy adodott, hogy Keresztelö Szent Janossal kezdtünk, utana jött a pénzvaltok àrusok kiüzése a templomtérröl majd az utolso vacsora a làbmosàssal. Az egész pantomimként, hiszen ezek a fiatalok a "vilàg végén" eldugott kis helyekröl jönnek es 10 honapja kezdtek el angolul tanulni. Ahhoz képest egyébként nagyon jol tudnak!

Six Pack – es màs templomi érdekességek

A six pack-rol nekem par évvel ezelöttig semmi sem jutott eszembe. Az elmult években megtanultam, hogy ez jelenthet egy karton sört, amely 6 üveget vagy dobozt tartalmaz, vagy jelentheti a racsos hasizmot.

Nekem az utobbi ugrott be màr az elsö nap, amikor egy olyan templomban voltam, ahol a kereszt inkàbb csak olyan hàttérként szolgalt, egy kisportolt, racsos hasizmu kezeit gyözedelmesen az ég felé emelö Jezus szobornak. Aztan amikor egy masik templomba mentünk ott is hasonlo kép fogadott.

Amikor az egyik itteni atyànak megemlitettem megfigyelésemet, akkor ö rögtön kiegészitette ezt egy tovabbival; a helyi kàpolnàban sem megfeszitett Krisztus szobor van, hanem egy olyan, aki kezeit oldalt lefelé kitàrja.

Ennek oka àllitolag az, hogy az itten kulturaba ill. tradicioba nehezen illik bele az, hogy a megfeszitett, szenvedö Krisztust tegyék a középpontba.
Az egyik jezsuita a könyvében erröl ugy ir, hogy mig Krishnara a furulya, a tanc es a jatékossàg megtestesitése jellemzö, addig Jezusnal a kereszten van a hangsuly. Ezzel együtt több olyan templomban is voltam, ahol az Europàban szokasos szobor van.

Itt amugy is masképp àllnak hozzà a màs vallàsuakhoz. Hogy ez azért van-e mert ez India, es a sokféle vallàsnak nagy hagyomanya van - ahogy itt tanultam a hindu vallas az egy hasonlo gyüjtöfogalom, mint a kereszténység -,
es/vagy azert, mert a katolikusok orszagosan is csak egy 2.5%-os kis töredéket képviselnek - errefelé meg csak fél szàzalékot - azt nem tudom. De a mellékelt foto példàul az itteni kàpolna bejàratànak also részéröl készült. Fent még tovabbi masvallàsu szimbolum van. Ez meg azert, hogy a fiatalokba beleivodjék egyreszt a masvallàsuak tisztelete masreszt meg kifejezze Isten szeretetét is minden ember felé, vallàsi hovatartozàsra valo tekintet nélkül. Egyben ha masvallàsu jön ide, akkor ö is rögtön otthonosabban, befogadva érezheti magat. Es ezt itt nagyon fontosnak tartjàk.
Az egyik Jezsuita Atya kis hazi imaszobajaban pl. ott van kitéve a màsvallàsu szimbolumok meg a Biblia mellett a Bahagvagad Gita meg a Koran is.

All inclusive kollegium

Ez még mindig ezekröl az iskolai kollegiumokrol szol, de egy picit megprobalok értelmezö szotart jatszani!

Tehat itt - ez nem egész Indiat jelenti, de konkrétan Gujarati àllamot (is) - példàul mind a mai napig nincs kötelezö iskolalatogatas. Es ha majd erröl lesz is törvény - ami egy ideje màr készülget - akkor is a megvalositas értelemszerüen nem történhet meg marol holnapra. Hiszen ahhoz kell majd iskola, kellenek tanitok, tanàrok stb.
No meg kollegiumok. Ez a boarding school-os rendszerben adott esetben csak egy néhàny nagyobb teremböl àllo, alapvetöen tetövel rendelkezö épületet jelent. De voltam egy nagyon szep belsö udvarral es szep konyhaval rendelkezö lànykollegiumban is ahol oldalfalak is voltak es viszonylag csak kistornaterem méretü szobak ajtoval.
De maradjunk a puritànabb verzional. Tehat a kosarlabdapàlya méretü teremben napközben - iskola utan - tanulnak a gyerekek.
Éjszaka ugyanitt egy leteritett matracon alszanak! Aki akarja az kiviheti a matracat a fedett terület elötti aszfalt térre.
Ez utobbi egyben az étkezö is az év nagy - szàraz - részében. Amugy meg a benti tanulo- es haloterem az étkezö is egyben!
Tehat a vacsoràt a földön ülve egy fémtàlcàbol, valoszinü kézzel(!) eszik a gyerekek. Erre nem is figyeltem pontosan, de tudom, hogy pont itt mi felnöttek ugyan egy fedett szobaban, széken ülve asztalon vacsoraztunk, de az egyik jezsuita atya ott is magàtol értetödöen kézzel evett, ami azert sem nagyon tünik fel màr nekem, mert ilyet most màr elég sokat megéltem az elmult honapban.... Pl. kést én sem hasznàlok, mert azt eleve nem is adnak. De azokhoz az ételekhez amiket es ahogy elkészitve itt esznek olyan nagy szükség tényleg nincs is rà.
A szalvétàt a jezsuita atyàk ismerik, és a vendégek részére igyekeznek beszerezni néhàny leheletvékonysàgu azaz jelképes, de igazàbol hasznàlhatatlan példànyt.
Amugy ki ki elmosogat maga utàn, és praktikusan elött is... Egyébként a jezsuitàknàl ez amugy is bevett gyakorlat. Még a felnöttek ünnepi vacsorajan is ki ki maga utan mosogat. Es az ünnepi teriték is egy egyszerü fémtàlca. Ez van. Gondolom praktikus, tartos es olcso. A luxus annyi, hogy mindenkinek külön fempohara van!

Van még egy masik kisebb terem is ahol mindenkinek van egy rekesze, lsd. mellékelt foto... Ebben a ca. 50x50x30cm-es részben elfér az egész évi cuccuk. Mindenkinek lehet még pluszban egy polcon az iskolatàskàja.

Chhatralaya - boarding school

Ezek a nevek azt a 36 éves kezdeményezést takarjàk, amelyek azota valoszinü közel 100'000 nagy szegénységben élö gyereknek tették lehetövé, hogy részt vehessenek a 10 iskolaévböl àllo "alapoktatàsban".
Ezekbe az iskola-kollégiumokba a környező falvakból kasztra és vallásra való tekintet nélkül érkeznek a szegény gyermekek, akik amugy nem jutnanak el iskolàba, hogy egy nagycsaládként éljenek együtt.
Azert itt is minden szentnek maga felé hajlik a keze (szerencsére):
1.Mivel a keresztény csalàdok arànya a népességben 1% alatt van, igy a keresztény ràszorulok mindenképpen helyet kapnak. Igy ràadàsul legalàbb megélhetik azt is, hogy azert többen vannak. Az àltalam làtogatott kollegiumokban 15-20% volt az arànyuk.
2. A muszlim, hindu, szikh es egyéb vallàsu csalàdoknak el kell fogadniuk, hogy ezek katolikus keresztény lelkiségü kollégiumok. Azaz mindenki mondja énekli a rozsafüzert, vagy megy a vasarnapi misére. Amennyit én làttam, tanultam, az alapjan ez a gyerekeknek nem gond, es azoknak a szülöknek, akik ideengedik a gyerekeiket szintén nem. Inkàbb eleve örülnek a lehetöségnek, inclusive a lelki, spiritualis nevelest. A hangsuly az àltalànos érvényü értékeken van, mint pl. a csoportmunka, az igazságosságra törekvés és az önzetlen szolgálat. Ràadàsul az évek soràn szert tett a rendszer egy olyan jo hirnévre, hogy most màr ez emiatt sem probléma, söt!
Ez nagy szo, mert amugy sajnos elég komoly vallàsi feszültségek vannak, amit persze bizonyos politikai, vallàsi körök gerjesztenek is!
Igy viszont azoknak, akik itt élik le életüket ca. 6-tol 16 éves korukig, azok szàmàra a màs vallàsuak elfogadàsa söt értékelése személyes élettapasztalattà, életérzéssé vàlik. Egymas ünnepeit ismerik es megszokjàk, hogy azt együtt ünnepeljék.
A gyerekek a kollegiumok fenntartásában kezdettöl fogva kerti munkákkal, favágással és főzéssel segítenek.

Ez az a kezdeményezés amelyet a http://www.bokoralap.hu/HVA/rolunk.html szerint 1993, tudomasom szerint meg sokkal régebb ota tàmogat a Bokor közösség, ill. annak sok sok tagja. Ez sok sok gyereknek nyitotta meg a lehetöséget tanulashoz es ilymodon a jövöbeni boldogulashoz!

Reggeli séta es hàzi oltàr

Pàr napja reggelente rendszeresen az egyik Atyaval megyek sétàlni. Jo kis tempot diktàl, vagy csak én vagyok lelassulva, elkényelmesedve…
Ilyenkor van, hogy utközben iszunk egy teat egy kis kifözdében. Vagy éppen az uton a kerités mentén. De még ott is nagy valoszinüséggel létrehoznak egy kis hazi "oltart".

Ma délelött az egyik fiuval, busszal - valodi strapabiro öreg busszal – beutaztunk a vàrosba. A jegykezelö hasonloan müködött, mint gyerekkorunkban a villamoson. Jegykezelö sétàl föl alà es arusitja a kis papirjegyeket, amiket a kezi lyukasztojàval kezel.
Ami viszont szokatlan, az nemcsak az, hogy nincs ajto - ami ket szempontbol is praktikus; egyreszt nem tud elromlani, es igy javitani sem kell, màsrészt meg igy legalabb jo a szellözés - hanem az is, ahogy fel/le kell ugrani a buszra, ami ha nincs sok utas akkor igazabol meg sem àll, inkàbb csak lassit. De azt is csak rövid idöre. Mondjuk ilyen szempontbol is praktikus, hogy nincs ajto...
A bazàr sürü,es màr delelött iszonyu meleg van. Delutanra 42-43 fok!
Az aru még az itteni vélemények szerint is többnyire gyatra minöségü.
Közben "összefutunk" egy elefanttal is.
Tehat szines forgatagban zajlik itt az élet. Ha egyszer ezt a rengeteg napsütést és meleget jol tudjak hasznositani, akkor itt még oriasi lehetöségek vannak. De erröl màr lehet hogy irtam.

400 uj repülöter - avagy itt tényleg dübörög a gazdasàg

Nem eliràs, tényleg 400 uj repülöter épiteset tervezik!!!

A napokban az egyik ujsag kis(!) hire volt, hogy a következö években, évtizedekben 400(!!) uj repülöteret kell épiteni. Masnapi kishir, hogy a következö 10 évben 1000 uj dizelmozdonyt àllitanak üzembe.

Itt a krizis azt jelenti, hogy a gazdasàg àtmenetileg csak 7%-kal nött. Hosszu tàvon évi 9-10%-os növekedésre szàmitanak. Es ez pont annak fényében, hogy egyreszt milyen mélyröl indulnak, masrészt milyen fiatalok es lelkesek, es mindezek következtében mekkora a belsö piac, teljesen realis.

Milyen fiatalok? Indiaban a nepesseg közel 1/3 fiatalabb, mint 15 éves. Ehhez képest a "nyugdijas" korosztàly 5%. A magyar aranyokat gondolom mindenki ismeri, ha nem, akkor mindket korosztaly kb 15%.
Magyarul Indiaban 1 nyugdijasra 6 gyerek jut, Magyarorszagon 1 az 1-hez az aràny.

Közben persze itt is küzdenek azzal, hogy a tanult(abb) fiatalok szivesen mennek külföldre, es mivel tudnak angolul, igy erre sokfelé van lehetöségük.

Senki sem profeta a maga hazàjàban

Ezen a héten ez volt a hetföi evangélium, amit sajat tapasztalatom alapjàn is meg tudok erösiteni...
Viszont Indiàban 2 hét sem kellett, hogy ràérezzenek, hogy egyik erösségem a rendrakas!!!
Igy az atya megbizott, hogy tegyem rendbe, azaz vigyem gépre es katalogizaljam a különbözö kartondobozokban felhalmozott közel 500 videot.
Video alatt egyreszt a video cd-k öskoràbol szàrmazo un. vcd-ktöl kezdve a mindenféle hazi keszitesü video-n àt a mostani standard-nek megfelelö DVD-ig sokmindenre kell gondolni, incl. CD-k amiken csak pdf, vagy szöveg fIle-ok vannak, vagy interaktiv PC programok, vagy ki tudja mi.
Ennek megfelelöen ez egy viszonylag fàradtsàgos munka, es szàmomra meglehetösen kétséges a hosszu tàvu gyümölcse.
De annyira örül neki, es valami minimalis haszna talan ennek is lesz. Pl. a fiatalok meg tudnak nézni par jo videot.

Gandhi - es a vasarnapi ebed

Mult vasarnap a mise utan meglatogattuk a Gandhi Ashram-ot. Az Ashram az egyfajta spiritualis központnak a neve. Gandhi ide, Ahmedabadba a folyoparton levö egszerü kis epületbe huzodott vissza - emberjogilag igen aktiv 25 éves idöszakot követöen - 1918-tol 1930-ig, azaz 49-töl 61-éves koràig.
Ma 80 éve aztan innen indult a hiressé vàlt sómenet élén Dandiba, az ocean partjara, ahová április 5-én érkezett meg. Azzal, hogy itt a sós viz partjan, par soszemet felvett a földröl szimbolikusan megtörte az Angolok somonopoliumat.
Ez a polgari engedetlenség egyik klasszikus példàjàvà vàlt. A konkret esetben ez rövid tàvon 50'000 ember letartoztatàsàhoz, hosszu tàvon azonban, 17 évvel késöbb India es Pakisztan függetlenségéhez vezetett.
Gandhi életutja es sok gondolata a mai napig rendkivül izgalmas es aktualis érdemes legalabb egy kicsit ismerni.

Utana „indiai asztalos“ ebéd következett egy vegetarianus étteremben.
Ez azt jelenti, hogy egyfelöl mindenböl annyit lehetett enni amennyi belénk fért.
De:
Nem büfé, hanem kiszolgalas van. Egy nagy fémtàlcàn van kb. 8 kis fémtanyerka, amibe 8 féle dolgot tesznek.
Valamint salatat es 2 féle martast, 5 féle tesztaalapu ételt (pl. kis palacsintatészta, kis zöldséggel töltött kiflicske, stb.) direkt ezek mellé a fémtàlcàra.
El kell kezdeni enni, es ahogy ürülnek a kis tànyérkàk, meg a tàlca, ugy potoljàk a felszolgalok. (Amig csak nem jelzed, hogy ezt vagy azt a tanyert ne potoljak többet.)
Beszélgetni nem szabad. Ha elkezdesz beszélgetni, vagy amugy abbahagyod az evest, akkor az azt jelenti, hogy befejezted.
Az egeszhez kaptunk egy fempohar vizet es egy fempohar iro-hoz v. aludtejhez hasonlo italt.
Összeségében nagyon finom volt, es igy, hogy mar 4. napja egyre nagyobb, ünnepibb étkezések voltak, igy viszonylag sokat es jol tudtam enni.
Azota megint böjtösebb a stilus, incl. a péntek vacsorara szokasos vizes rizzsel.

Böjt es ünnepi étkezések

avagy mekkora öröm hüvös vizet inni!!!

Mielött tehat beszàmolok a vasarnapi éttermi ünnepi kvazi "svéd-asztalos" ebédröl meg szeretnék mindenkit nyugtatni, hogy a böjt itt alapvetöen semmi olyat nem jelent, hogy nem ehetnénk eleget.
Elég komoly program van nap, mint nap reggel 6-tol a meditacioval kezdödöen este kb. 10-ig a napzarasig bezàroan, incl. minden nap kosarlabda, vagy krikett, vagy egyeb sport a 36-38 fokos melegben a tüzö napon. Igy ez irreàlis lenne, hogy kevesebbet eszünk, mint amennyire szükségünk van. Tehat nagyjabol annyit ehetünk, amennyi belenk fér. Söt többnyire 3-4 féle ételböl vàlaszthatunk, tipikusan rizs az egyik, esetleg valami erös paprikas szoszos krumpli meg zöldség a masik es mondjuk valami szosz a harmadik. Ebédhez néha még banan is van.
A "tiszti" konyhan, tehat a mi - atyàk és én - asztalunkon gyakran van salata, azaz nyers répa, retek es lila hagyma felszeletelve, de nyersen, bàrmiféle olaj, vagy szosz nélkül; papaya, szaraz piritos kenyer, es ràm valo tekintettel olyan pàrolt zöldség is amiböl kihagyjak a sok specialis indiai füszert. Ez néha jol jön... Nota bene néha még az atyàk is szivesen vesznek belöle. Ezzel együtt az indiai konyha is nagyon finom tud lenni!
Egy héten egyszer vagy az àltalam robbantott csirkenek ismert alapanyagbol, vagy valami egyszerü halbol keszült hus/halétel is van.
Valamint egyszer egy héten van kemény tojas.
Tehat böséges és vàltozatos az étkezés.
De! A szakacs az egy ficko a slum-böl, aki "tanulja" a szakàcskodast (learning by doing), ill. hetvegen a fiuk, akik szinten nem ugy sütnek föznek még, mint a mi fiaink. De valoszinü az itteni eszközökkel es alapanyagbol eleve nem is lehet azt kihozni, mint odahaza... Ehhez hozzàjön még az, hogy bizonyos füszerek, vagy zöldségek szàmomra nem olyan kellemes izüek.
Végül de nem utolsosorban megemlitenem az elmult napok egyik nagy örömét, amikor valami miatt viszonylag hüvös ivovizünk volt!!!
Mivel a sima csapvizet az itteniek sem isszàk, igy vagy nagy palackbol jön a viz, vagy egy szürögépen keresztül. Akarhogy is, többnyire langyos a viz. Es talàn még ezen tul is van egy kis mellékize, de ebben nem vagyok biztos.
Egy szo, mint szaz, a finom étkezések nem azert nagy élmények, mert amugy nem kapnék eleget enni, inni, hanem egyszerüen azert, mert finomak, izletesek!

Bai wan a reseck tengeressel

Ezen a héten nemcsak az Excel tanitasat kezdtem el, hanem àtmentem énektanarba is! Igy a leendö indiai jezsuitak fantasztikusan tudjak korusban énekelni, hogy baj van a részeg tengerésszel. A szöveget meg közös eröfeszitessel "àtforditottuk" indiai angolra...
Sajnos azt nem tudtam elmondani nekik, hogy a "huzz rà edjet"-nek mi a jelentése, ki hozzon rà mire es miert. Talàn az éneklésre?! Ezt a reszt sosem értettem... De remélhetöleg ez hianyossag nem fogja dràmaian befolyàsolni a tovabbi pàlyafutàsukat!
Amugy beajanlottam Tibort a "Magasan repül a bivaly" cimü vilàgslàgerrel.

Elsö Péntek - Munkàs hétköznapok

Felteszem, hogy ez a kifejezés: "Elsö Péntek" szintén csak az idösebbeknek mond valamit. Itt barmely honap elsö pénteki napjàrol van szo.
Emlékszem, ahogy otthon Mamci meg Anyu ezt nagyon szàmon tartottàk.

Fiatalabb olvasoimnak (es akik még annak érzik magukat...) info: Jézus úgy sietett segítségünkre, hogy üzenetet küldött (a XVI. század végén) Alacoque Szent Margit által. Rámutatott Szívére, testi Szívét megérintő érzelemvilágára, szeretetére. "Isten szeretete Jézus kereszten átszúrt Szívében nyilvánult meg, és viszontszeretetet hoz létre" (XVI. Benedek pápa).
Jézus maga szeretetének viszonzását kérve kilenc egymás utáni első pénteki szentáldozást ajánl. A maga részéről pedig így szólt: "Szívem irgalmában megígérem, hogy mindazoknak, akik e kérésemet teljesítik, megadom a végső bűnbánat kegyelmét; nem halnak meg a nekik szükséges szentségek nélkül."
Jézus ezzel az ígéretével az utóbbi századokban hatalmas tömegeket vonzott magához.
Természetesen az elmult szàzadokban, a szentàldozàshoz a szentgyonàs is "hozzàtartozott".

Felteszem, hogy sokan akik ezt a néhàny sort olvassàk, vagy nem is nagyon értik, hogy most mi is van es ki mikor hol es kinek igért meg mit, meg mi az hogy 9 àldozàssal be lehet biztositani a tutit... Es ha be lehet biztositani, akkor miert mentek a következö években elsö péntekenként mégis ujra meg ujra misére?!?

Azert irtam mégis le, mert egyreszt még jol jöhet hogy hallottal erröl (is), màsrészt, mint sok hagyomany ez is egyszer még egy érdekes, praktikus forma, tradicio lehet, ami jol megtölthetö uj(ult) tartalommal. Pl. igy: Szeretjük Jézust, es személyes, szívtől szív felé forduló barátságban akarunk vele élni. Kapcsolatunk elmélyítése igényli a rendszeres ismétlést.
Mindenesetre itt ezt nemcsak hàzon belül, hanem a plébàniàkon is sokan komoly lehetöségként élik meg.


Az elmult 2 nap is annyit es olyan intenziven dolgoztam, hogy emiatt megint teljesen elmaradt a blogiras. Sorry vagyok.

Folytattam mind az excel mind a powerpoint oktatast. Jo faraszto tud pusztan 1.5-2 ora intenziv oktatàs lenni. De többségük tovabbra is lelkes, hàlàs.

Sütemény ezüstböl

Es ez komoly.
Ma vendégségben voltam az Atyàval egy jomodu indiai csalàdnàl.
Tul azon, hogy nagyon finom volt a vacsora, desszertént egy olyan süteménnyel kinàltak meg aminek a teteje valodi ezüst foliàval van bevonva! Amugy iztelen-nek tünt de mutatos!
Àllitolag egészséges is. Talan Bazsi meg tudja mondani, hogy ez igaz lehet-e es miert. Valami kation meg anionokat emlegetett a hazigazda, aki vizlagyitàssal foglalkozik, tehàt valamennyit valoszinü tényleg konyithat a dologhoz.
Befejezésül meg fügefagyit ettünk, nagyon finom volt.
2 heti meglehetösen egyszerü étkezés utan nagyon élveztem ezt a vacsorat!

Egyben megtudtam, hogy mi az a zöldség amitöl - töménységtöl függöen - szinte vagy effektive rosszul leszek, pedig sajnos a legtöbb ételhez hozzateszik.
Ez a koriander, de nem a magja, hanem a petrezselyemhez hasonlo levele!
Es legalabb annyit hasznaljak, mint mi a petrezselymet...:-(((

Neptanc - visszatekintes

A neptancban az is erdekes volt, hogy ezek többsége valoban ösi népi tancnak tünt. Es a vendeglatoim mondtak is, hogy lényegében mindegyik tancnak valami vallasi vonatkozasa, jelentösége van.
Lehet, söt valoszinü, hogy magyar öseinknak is voltak ilyen jellegü tancaik 1000 meg még több éve, de az àltalam ismert magyar néptàncok ehhez kepest modern hangulatuak es alapvetöen az ismerkedes a közös szorakozas àll a középpontban. Nem pedig az, hogy példaul felbatoritjuk, behergeljük magunkat, egymast mielött elmegyünk a vadaszatra, vagy a harcba az ellenséggel, vagy hogy eltàncoljuk különbözö istenek történetét.

Az odaut is erdekes volt. Egyreszt, hogy mennyire tudnak ezek a fiuk örülni aprosàgoknak, mint pl. egy rövid séta egy kis parkban, egy pohar viz egy nagy vizeskannnabol, vagy egy kis konditerem muzeàlis értékü gepekkel az egyik Jezsuita iskolàban. A technologia es az àllapot alapjan legalabb 40 éves kondigépek lehettek!!!

Egyebkent nagyon gyakran van egy olyen érzésem, hogy itt sokminden még most is évtizedekkel le van maradva Europàhoz képest, es ugy képzelem, hogy leginkabb az 50-60 évvel ezelötti Olaszorszaghoz hasonlithato.

OOOszeres.... avagy 2'500 Ft / honap

Valoszinü csak az en es nalam idösebb generàcio emlékszik erre a sajatos „dallamu“ es hangszinü kurjantasra. Itt gyakran hangzik fel valami hasonlo, amikor pl. A müanyagvödör es lavor arus a kis triciklijen végigteker az utcan. Rengeteg mozgoarus es mozgo gyüjtö/vasarlo van. Van aki maga tolja, huzza a kis 4 kerekü kocsijat, van aki erre be tud fogni egy marhàt, vagy tevét es van aki ilyen biciklis 3 kerekü jarmüvel közlekedik. Aki valamilyen szinten mar motorizalt, az itt mar menönek szamit!!!

Ez nem csoda ha figyelembe vesszük, hogy en itt a leggazdagabb indiai àllamok egyikében lakom, es igy itt a szegénységi köszöböt jelentö személynekent es havonta 2’500 Ft alatti összegböl „csak“ a lakossag alig több, mint egyharmada él!!!
Ha jol értelmeztem, akkor a 2500 Forint az élelem, oktatas es egészségügyi kiadàsok összességét fedezi!

Igy még az itteni szerzetesjelölt fiuknak is megengedtek hétfön, amikor ünnepnap volt, hogy Restaurantba menjenek ebédelni, hiszen ez 30 rupia - azaz 135 Ft, egyszazharmincöt - személyenként!

Fejtörösdi - A furulya

A feladat az, hogy segitsünk Davidnak eldönteni, hogy Andris, Balazs es Christoph közül ki kapja meg az asztalon lévö furulyat.

Andris arra hivatkozik, hogy hàrmojuk közül ö az egyetlen aki tud furulyàzni es szivesen furulyàzna megint, ha ö kapnà meg a furulyàt.
Balazs a legszegényebb hàrmojuk közül, olyannyira, hogy neki semmilyen „jàtéka“ nincsen, mig Andrisnak es Christophnak sokmindenük van. Igy ha ö kapnà meg a furulyàt, akkor legalabb egyvalamije lenne, amivel jàtszhatna.
Christoph viszont ugy gondolja, hogy mivel fàradtsàgos munkàval ö faragta a furulyàt igy mi sem természetesebb, mint hogy azt ö kapja meg.

Ki kapja meg a furulyàt es miért, az igazsàgossàg jegyében?

Tavaszi fesztival - Neptancest

Ma este egy fantasztikus néptancelöadàson voltunk. Itt egy rövid izelitö a pavatollas Krishna es egy dervis jellegü pörgös tancbol.

Mühelytitok

Ha valaki csodalkozik, hogy hirtelen, uj bejegyzések születtek csütörtöktöl vasarnapig minden napra, annak az az oka, hogy a blog megjelenitését bàrhova lehet datàlni. Ultrasztàjlos es Ultramen(t)ö Blogger Coachom javaslatàra amikor hozzajutok, hogy feltegyem a kis iromànyaimat a computerre, akkor igyekszem arra a napra idöziteni, ahova passzol.

Ma tehàt egy plàbàniai gyereknapon voltunk 10-töl delutan 2-ig. Ezt a leginkabb pl. egy Orsi féle husvet hérföi tojaskereséshez tudom hasonlitani. Mindenesetre eppugy lehetett volna otthon is, ahogyan itt volt.

Este meg egy jezsuitak àltal vezetett zeneiskola félévi vizsgaelöadàsàn voltunk. Attol eltekintve, hogy szerintem rendkivül bénàn elhuztak az idöt valami 2008-as dijak àtadàsàval, aranyos volt, ill. a végén volt néhény igazàn szinvonalas elöadàs, zongoràbol pl. Yanni-tol a Marching Season (a youtube-rol letölthetö, de en majd odahaza probàlkozom vele), meg 3 fiatal nö, akik fantasztikus hangon énekeltek.

Prezik bemutatàsa

A ma reggeli meditacion hallok elöször tradicionàlis indiai zenet.
A mailek megvàlaszolàsa utàn megprobalom letölteni a Bazsi féle videot.
Ez idöközben sikerült, de az internet lassusaga es bizonytalansàga miatt csak több nap utan, sokadik probalkozasra.

http://www.youtube.com/watch?v=dTwXeZ4GkzI

Delelött ½ 11-kor prezik prezentàlàsa a computeren.
Feedbacket Aubrey Atya es en adok. Ez nagy figyelmet igényel. Pl. egy 3 foliàbol àllo bénàcska preziben megtalalni a dicsérnivalot, es azt az egy dolgot, amit a leginkabb célszerü javitani. Amiböl, lehetöleg mindenki tud tanulni valamit. Es az egészet szépen es pozitivan fogalmazni.
Ami könnyüvé teszi ezt a reszt is, hogy ök maguk is igyekeznek pozitivan àllni egymas munkajahoz. Tehat lesajnàlo megjegyzest, da akàr csak tekintetet vagy kisugarzast nem érzek. Sokkal inkabb a konstruktiv legkört.
Es tenyleg fantasztikus hogy többségében mennyit haladtak 3 alkalommal.

Délutàn meg eljutottam egy helyi fodraszhoz. Kemény 30 rupia, azaz fél(!) Euro avagy 135 Forint egy hajnyiras! Es ennek az üresjàratot is fedeznie kell. Mert nincs elözetes bejelentkezés, de sorbanàllàs sem. És szemben ott a masik fodrasz.

Rizs

Az ujonnan erkezett Sudhir atyaval reggelizem együtt. Nagy computer freak. Kapok töle videokat meg lejatszo programokat.
Az elsö video ilyen tipikus amerikai, csak biznod, hinned kell amiben akarsz es akkor az megvalosul. Erdekes, hogy ettöl pont egy Jezsuita atya van ennyire belelkesedve…

Ebéd utàn megint Powerpoint. Probalom ugy rendezni, hogy azok akiknek még nincs kesz prezijük, azok jussanank elsösorban gephez, es akik, meg jok, azok segitsenek nekik. Ez viszonylag jol müködik. Egyreszt mert én kérem, es az itt még szàmit (hangsuly nem az én-en hanem a tanàron, a vezetön van…;-))), màsrészt mert amugy is ez az egyik központi témàjuk, hogy egymast szeretni, segiteni.
Viszonylag jol is halad többségük. Egy – kettö van nagyon lemaradva, nehez eldöntenem érdektelenségböl, vagy mert tul nehéz, vagy egyeb. Ha ilyet kérdezek az ebben az esetben nem nagyon segit. Az érdektelenséget szinte nem szabad mondaniuk, azt, hogy tul nehez, azt meg nehez mondani. Erre kb. az elsö alkalom utan ràjövök es inkabb hagyom, haladjanak, ahogy akarnak. Végül – részben tàrsaik segitségével – mindenkinek elkészül egy prezije. Es még a gyengék is érzékelhetöen ill. ki is mondva nagyon hàlàsak azert, amit tanulhattak.
Jo fàraszto tud egy ilyen 2 ora lenni…Szinte lefeküdnék aludni, de nem akarok, mert akkor este nem tudok aludni.
Az egyik csapat még készül az esti keresztutra. Tehat gyakorolnak, hogy jol menjen a felolvasàs. Este kiderül, hogy mennyire fontos ez a gyakorlas. Többségük vidéki gyerek, akik csak hàromnegyed éve, itt kezdtek igazabol angolul tanulni
A péntek esti - böjti - vacsora egészen egyszerü vizes rizs. Normalisan van hozza valami kis édesitö kotyvalék, de azt ugy làtszik elfelejtette a szakacs.

Ma 600 éves a vàros. Ez azert még munkanap, mint ahogyan sok helyen a szombat is. Hetfön lesz valami szines tavasz ünnep. Az munkaszüneti nap.

Hétköznapi rutin

Kezd kialakulni. Reggel mise a gyerekotthonos Teréz anya növéreinél.
Utana a soför elbocsatasa a téma. A „céges“ mentöautoval jarta a vàrost es alkoholt àrusitott. Elkaptak a rendörök, igy „szerencsére“ hivatalbol (is) el kell bocsàtani. De persze aki elveszti a munkahelyét az probalkozik, plàne egy ilyen munkaadonàl, hogy igazan megbocsathatnànak neki.
Emellett félö, hogy birosàgra is megy, tehat minden lépést jol àt kell gondolni, még akkor is ha a birosag végül a növéreknek ad igazat. Gondolom mindenki el tudja kepzelni, hogy igazabol a negativ publicity szinte törvényszerü...

Nagyo örömmel vàrom a masodik powerpoint foglalkozast. Animàcio a téma. Az atya ugyan kivànatosnak tartja, hogy lépésröl lépésre haladjunk, meg minél többet megmutassak nekik, ugyanakkor türelmetlen màr egy alkalom utàn, hogy mikor lesznek készen a prezik. Pedig itt amugy még sok türelmetlenséget, vagy hatàridös nyomast nem érzékeltem.
Ezzel együtt a masodik 2 oras foglalkozas végére közel a kétharmadànak van egy egész jo kis prezije. Ez klassz.

Ma is megcsipett legalàbb 2 szunyog es min. 3-at agyoncsaptam. Sajnalom, hogy elfelejtettem elhozni Noi jol bevalt szunyogriasztojat. De ha màr igy alakult probalnom kell itt valamit venni, mert a legjobb védekezés a malària ellen, ha nem csip meg a szunyog…

Ezekben a napokban sokat olvasok a jezsuitàkrol. Ha lenne egy harmadik életem, akkor lehet, hogy jezsuita lennék.
Valamint elkezdtem olvasni Lukacs evangéliumat.

Slum - egy jobbmodu

Delutan egy slum-öt latogatunk. A német ficko az itteni gyerekseregtöl még sokkal sokkal idegesebb, mint délelött tölem. Ez ugyan bàntoan megdöbbentö, de ugyanakkor egy oriàsi ajandék nekem, mert igy én lehetek a gyerekekkel, söt igy ohatatlanul fenyképezhetem is öket, ami nekik önmagàban egy fantasztikus élmény. De nekem is. Teljesen magukon kivül vannak, én meg a nagy fehér varàzslonak érezhetem magam. Egyébként sok felnött (férfi) is boldog, ha lefényképezkedhet a csaladjaval. Es ez csak az aktus. Mert a képet ugyan még megnézhetik a fényképezögép hatuljan, de aztan màr megyünk is tovabb.
Persze lehet, hogy az asszonyok is boldogok lennének, de ök nem szolithatnak meg engem, én meg öket.
A gyerekeknél az elsö pillanat még egy kis elszàntsàgot igényelt tölem is, mert iszonyu mocskos kezekkel fogtam kezet. De utana viszont rendkivül hàlàsak.
Egyikük tudott par szot angolul. Köszön es megkérdezi hogy hivnak. Teljesen boldog, hogy visszaköszönök, hogy megmondom a nevemet es megkérdezem az övét.
Biztatom, hogy tanuljon. A batrabb gyerekek elmondjak, hogy hivjak öket, ill. a tarsukat, baràtjukat. Nagyon jol lehet kommunikalni velük.
A gyereksereglettel (4-13 évesek) elszàmolunk 20-ig, ez a többségnek könnyen megy!
Még megtanitom nekik, hogy hany éves vagy, aztan még néhàny foto és lassan bucsuznunk kell.
Közben a hàttérben megszolal a hangszorobol a müezzin, mert ez egy muszlim negyed.

Szegenyeket tàmogato "központ"

Délelött elmegyünk egy növérek àltal vezetett himzös, varros munkahelyre.

A német ficko (a Missio fotosa) baromi ideges a jelenlétemtöl. Annyira, hogy ez egy egy pillanatra még öt is zavarja…
Engem meg az, ahogyan utközben vagy tizszer visszakérdez, hogy vajon hogy lehet az, hogy a hinduk es muszlimok között feszültség van, ill. hogy ket csoport közötti feszültséget gerjeszteni lehet. Ö ilyet nem tud elképzelni. Na most ha ezt pont egy német, de tulajdonképpen barki Europàbol nem tudja……

Amig autozunk kiderül, hogy Ahmedabad es környéke 20 évvel ezelöttig a szövöipar fellegvàra volt vilàgviszonylatban. Ennek megfelelöen, amikor elkezdtek nyomulni a kinaiak, akkor ezerszamra szüntek meg a munkahelyek. (Es kerültek àt Kinàba.)
Akik akkor utcara kerültek, többségükban ma is ott vannak es valamiféle tevékenységgel probalnak megélni. Ez lehet kartongyüjtés, vagy valaminek az arusitasa. Rengetegen arusitanak valamit, hogy ebböl nem nagyon lehet megélni, vagy plàne jol élni, az elég egyértelmü.

Közben megérkeztünk ebbe a központba. Egy hosszu folyoso két oldalàn ülve himezgetnek az asszonyok. Abszolut teljesitménybér van, igy teljesen szabadon vàlasztott ki mikor es mennyit van ott, ill. milyen tempoban dolgozik. Egy Spanyolorszàgbol ideszàrmazott növér végez un. minösegellenörzest.
Nyugaton felteszem, hogy inkabb karitativ szervezetek, Indiaban cégek a megrendelök.
Van egy kis szülöotthonuk is, ahol összel van igazan csucsforgalom.
A születendö gyermek nemét nem mondjak meg, mert a lànyok mind a mai napig gyakran nem kivànatosak.

Elsö tanoram

Végül kedden Powerpointoztam elöször a fiatalokkal.
Rendkivül lelkes, fegyelmezett kis csapat. A computerek egész hasznàlhatoak (tehat arra emire nekünk kell arra elég "gyorsak"). Szerencsére nekem talan sosem kelltt 13 inches kepcsöves kepernyö elött dolgoznom. Ök normalisan napi 1-1.5 orat töltenek el a gep elött, az is eddig föleg szövegiras volt, ez igy megy. Az egér viszont meglehetösen dràmai, erre még egy macska is max. a szàjàt huznà el...:-(((
De szerencsére ök ezt nem fogjàk fel olyan dràmaian, söt örülnek, hogy legalabb ez van!!!
Öket meg a Powerpointot dicseri, hogy nagyon jol haladunk. Holnap màr az Animaciokkal folytathatjuk!!!
Es néhanyaknak valoszinü még e héten elkészül az elsö prezentàcioja. Legalàbbis az elsö, amit be is mutat a többieknek.
Mert az elökeszület soràn kiderült, hogy vannak itt profik is! Tehat olyanok akik legalabb olyan jol tudjak kezelni a Powerpointot mint en. Inklusive, hogy az itteni Atya is jonak tünik. Még szerencse, hogy Tibor mondta, hogy nekik az is egy segitség lehet, ha helyettesitem öket, mert igy addig ök “lazithatnak”. Különben spontan ugy éreztem volna, hogy itt kitalàltak egy feladatot, hogy én is foglalkoztatva legyek.
Menet közben még arra is ràjöttem, hogy a fiatalok szempontjabol is elöny, hogy masvalakit is latnak, hallanak, mas stilust, masképp beszélt nyelvet, etc.
Es nekem meg mindenképpen élmény.

Riksa Rally

Hüséges olvasoimnak a beigért riksa video, az egy héttel ezelötti rallyrol.

Hogy ez mennyire veszélyes lehet, azt egy fiatal jezsuita édesanyjanak 2 héttel ezelötti balesete mutatja. Utaskent 4 helyen törött el a làba, màr 3 mütéten van tul.
Ezzel együtt igazabol nagyon vigyaznak egymasra a közlekedök. Igy ezt a balesetet is egy valodi marha okozta. Ezek tényleg szabadon lofràlnak az utcan. Itt ahol most vagyok különösen, pedig ez is egy 4-5 millios nagyvàros.

Valamint kutya is rengeteg van. De eddig még rendkivül jàmborak. Még ugatni sem lattam/hallottam öket, egymast is az embereket is békén hagyjàk!!!

Az öz es az oroszlan

Minden reggel, amikor felébred egy öz afrikàban, tudja, hogy futnia kell, mert ha nem fut gyorsabban a leggyorsabb oroszlànnàl, akkor vége az életének.

Minden reggel, amikor felébred egy oroszlàn afrikàban, tudja, hogy futnia kell, mert ha nem fut gyorsabban a leglassubb öznél, akkor éhen hal.

Nem szamit, hogy öz vagy, vagy oroszlàn.
Ha eljön a reggel, akkor jo ha futsz.

Fehér ember

A vasarnapi talalkozon - a zenés videoson - talakoztam 5 nap utan elöször egy fehér emberrel! Egy fiatal kaliforniai sràccal, aki a Stanford University-n tanult környezetvédelmet es most màr 2 éve itt él és dolgozik és még a hindit is érti!
A helyi tömegközlekedési vàllalatnak probaltak jo tanacsokat adni, de épp most dobtàk öket ki. Gondoltam is rögtön magamban, hogy eljöhetne a BKV-hez...
Egyelöre azonban még pàr évet itt szeretne maradni Indiàban.

Indiai fiatalok zenélnek

Az egységért, az egységröl.



Tegnap egy fényképes vàndorkiàllitas volt: Akik a békét valositjàk meg
Ott zenéltek ezek a fiatalok. A beszédek hindiül voltak...:-(((

A siker tízparancsolata

Beszélj az emberekhez - nincs szebb mint egy vidám köszöntés.
Mosolyogj - 72 izom kell ahhoz hogy zordan összeráncold a homlokodat, de csak 14 ahhoz hogy mosolyogj.
Szólítsd nevükön az embereket - mindenki örül neki, ha megjegyzed a nevét.
Légy barátságos és segítőkész - és a másik is ilyen stílusban fog reagálni.
Beszélj és viselkedj úgy, mintha minden amit tennél örömet okozna neked.
Őszintén érdeklődj az emberek iránt.
Oszd bőven a dicséretet, légy óvatos a kritikával!
Légy tekintettel mások érzéseire, hálásak lesznek érte!
Vedd figyelembe mások véleményét, minden ellentmondásnak három oldala van: a tied, a másiké, és az igazi!
Igyekezz segíteni! Az számít az életben a legtöbbet, amit másokért teszünk.

(Idézet az ebédlöböl. Köszönet a forditasert Juditnak es Ritanak.)

Do you speak English?

Ez csak azert jutott az eszembe, mert tegnap késö este még vendégségben voltunk egy indiai csalàdnàl, ahol nemcsak a felnöttek, de a kisiskolaskoru gyerekek is angolul beszéltek egymassal. Nem miattam. Egymas miatt.
India 1.2 milliardos népességével nemcsak 2.5-szer akkora mint az EU, hanem ennek megfelelöen létezik 22 fö nyelve es sok szaz, kisebb nyelve, nyelvjarasa.
Tehat ahogyan nincs europai nyelv, ugy nincs igazabol indiai sem, habar a hindit nagyon sokan beszélik es még többen megértik.
Igy praktikus, hogy angolul (is) tudnak egymassal kommunikalni, meg tanulni. Ez persze “csak” a polgari csalàdokra vonatkozik.
Nyilvan akit az utcan szednek össze, vagy aki valahol videken él iskola nélkül, azok legfeljebb a sajat nyelvjarasukat beszélik es értik, de sokszor irni màr nem tudnak.

Amartya Sen

Ismered? Kérdezte Prakash Atya.
Nem biztos, hogy mindig rögtön beugrott volna, de most nagy örömmel es büszkeséggel töltött el, hogy kapibol rà tudtam vàgni, hogy persze, ö az aki gazdasàgi Nobel dijat is kapott 12 éve, pedig többek között a szegénység, a nyomorusàg leküzdése avagy a joleti gazdasàg valamint a szocialis igazsàgossàg a fö témài.
Egyebek mellett az ö könyve - The idea of justice - hevert épp az iroasztalàn.
Rögtön meg is mutatta legujabb cikkét amit Februar 20-a, a szocialis igazsàgossàg napja alkalmabol irt. A fö üzenet - Amartya Sen utan szabadon -, hogy az igazsàgossàg az igazsàgossàg gyakorlàsàval vàlik valosàggà. (Justice being seen to be done.)

Ennek kapcsàn megint tudatosodott bennem, hogy mennyire megneheziti a minöségi, vagy a magas szinvolnalu tajékozodast és annak rögzülését, hogy a médiàk többsége Michael Jacksont, meg Tiger Woodsot, meg nem tudom milyen (àl)valosàgshow-kat nyomat, ahelyett, hogy Amartya Sen, Mindentudas egyeteme stb. folyna a csapbol is…

Délutan megnéztem, hogyan tanuljàk a diàkok a computeren tartalmas szövegekkel a vakon irast, meg hogyan zenelnek. A paptanaruk megkérdezett, hogy mikor tudnam kezdeni powerpoint tanitasukat. Egyik gondolatom az, hogy ehhez jol jönne majd egy tartalmilag is ideillö jo kis prezi. Tibortol mar 4 perc utan itt a valasz vagy 6 nagyszerü melléklettel.

Most màr csak az volt a gond, hogy a sajat computeremmel nem tudtam ràcsatlakozni az internetre. Este szerencsére felbukkant egy srac, aki kiismerte magat a hàlozattal es beàllitotta a megfelelö IP cimeket a gépemen.

Igy megint online lehetek! Ti meg azota megint élvezhetitek(?!) beszàmoloimat.
A kommenteket, maileket a sok biztatàssal nagyon köszönöm!!!

Azoknak akik még nem tudjak: ha a szöveg alatt ràklikkelsz a "megjegyzés" szora, akkor egyreszt lathato, masok mit irtak, ha irtak, ill. lehetöség van arra, hogy Te is hozzaszoljal. (Elöször egy kis szöveget irhatsz a kommentek alatti keretbe, majd ha lehet a Name/URL gombbal beirhatod a kereszt-, bece-, vagy csaladnevedet es a bal also gombbal màr el is küldted az üzenetet. Sok sikert.)

Villàs reggeli

A mai nap villàs reggelivel kezdödött (valami indiai meleg reggeli, mondjuk azt hogy a csaszarmorzsàra emlékeztetö àllagu, egyszerre sos meg édes valami, tovàbbà csak nekem omlett is, valamint piritos, es még lekvar is ki volt keszitve, de azt nem bontottam meg...)

Kicsivel késöbb indultunk Teréz anya növéreihez miset tartani ill. azon reszt venni.
Nagyon megtisztelönek es rugalmasnak talaltam, hogy en is ott lehettem! A hàzban a földszinten egy jo nagy szobaban vannak az ovodas koru gyerekek, es egy kisebb szobaban 6 csecsemö.
Prakash Atyànak volt utana még egy megbeszélése a növérekkel. Hozzam csak a beszelgetes hangulata szürödött ki. Ugy hangzott, mintha valami konfliktus vagy probléma megbeszélése zajlana. Utobb kiderült, hogy igy is volt. Egy élénk, sokoldalu, demokratikus megbeszélésként éltem meg. Sokan szohoz jutottak.

Innen àtmentünk még Teréz anyaék egy férfi hàzàba. Itt kb. 160 olyan férfi van akiket az utcan összeszedtek. Szepen sorban ülnek ill. guggolnak egy hosszu folyoso ket oldalan. Sokan lelkesen köszöntenek, keleti szokas szerint összetett kezekkel, meghajlassal, föbiccentéssel.
Van persze néhàny aki meglehetös apatiàban van, vagy nagyon sérült. Egy-kettö nyomaszto, pl. akin hemzsegnek valami miatt a legyek. Öt latszolag nem zavarja, de engem...

Idehaza még pont összefutok egy fiatal rendkivül joképü jezsuita szerzetesnek készülö sràccal, aki épp 1 honapos szabdsagon van, kihasznàlva az afganisztani iskolai szünetet. Amugy ott tanit màr 9 honapja es még minimum 15 honapig egy àllamilag elismert koedukalt iskolaban 5-25 éveseket!!! Az àllami elismertség arra vonatkozik, hogy legalisan müködnek. Pénzt biztos nem kapnak, söt az engedélyekért fizetniük kell, meg magukat is maguknak kell finanszirozniuk. Az épületet talan kapjàk. Mivel csak oktatnak – es nem téritenek, ill. nem hittant tanitanak – igy “viszonylag” biztonsagban érezhetik magukat…

Megint finom es böséges volt az ebéd. Utana még egyet ping-pongoztam az itt tanulo, szerzetesnek készülö 16-22 éves fiatalokkal. Mielött valaki felszisszen (a 16 évre), mint ahogy elsöre én is, annak elàrulhatom, hogy minmum 9 éves a felkészülési, képzési idö a pappà szentelésig. Az sem csak bezarva, hanem példàul ilyen kis afganisztani gyakorlati idövel... Tehàt nagyon turbo estben is legalàbb 25 évesek, mire papok lesznek. Én még annyi sem voltam amikor hàzasodtam...

Màr ez az elsö 24 ora rengeteg élménnyel, impulzussal ajandékozott meg.

Elsö napom a baldahinos agyban

Itt finom tizoraival fogadtak, amit a sovany vacsora es az elmaradt reggeli utan különösen értékeltem.

Utana megmutattàk szallashelyemet. Egy egyszoba összkomfortos studio.
Azaz egy szep nagy szoba vasaggyal, iroasztallal, egy székkel es par kis szekrénykével valamint egy fürdöszoba mosdoval, zuhanyzoval es WC-vel. Elöbbiekböl viz is varazsolhato, igy az elökeszitett vödörrel a WC is vizöblitésessé vàlik.
Még villanybojler is van, de arra nagy szükség nincs, mert itt a hideg viz langyos. Ez a zuhanyzasnal tök kellemes, inni meg amugy sem szabad. Még az itteniek is palackozott vagy szürt vizet isznak.
Moszkitohalot viszont csak magamfajta messziröl jött idegennek épitenek, az itteniek abban biznak, hogy ök visszonylag immunok a malariàval szemben. Igy igazi baldahinos agyban alhatom!!!

Ebéd utan rövid szemelvények következnek arrol, hogy mi mindent csinal Prakash Atya. Igy a gyerekek, nagycsaladok tàmogatasàrol, ami több, mint 30’000 gyereket érint, valamint az emberi jogokkal igazsàgossàggal es békével kapcsolatos tevékenységéröl ill. ennek a hàtteréröl.

Miutan az idöeltolodas, kialvatlansag es nem utolsosorban a finom es böséges ebéddnek köszönhetöen eröt vesz rajtam a fàradtsàg, igy delutan 3-kor atyai jotanàcsra visszavonulok pihenni, aludni.
Kapok pàr olvasnivalot is, majd este ½ 7-re megyünk hamvazo szerdai misere. A közlekedés itt is egy nagy élmény…;-)))

Vacsora utan jo éjszakat kivanunk, én még rendezegetem dolgaimat, meg gondolataimat, majd azzal a jolesö érzéssel, hogy itt is otthon vagyok nyugovora térek.

Mi var ràm, ki vàr ràm?

A reggeli indulas megint elég cuppanos volt. Ezuttal nem miattam, de annal jobban izgultam.
Megérkeztem ide, Ahmedabadba, ahol több hetet szandékozom eltölteni egy nagyszerü ember környezetében.
Abban a remenyben jöttem, hogy talan lesz lehetöségem arra is, hogy en is “adhassak” valamit vendéglatoimnak (a svajci csokin kivül is). Hogy erre lesz-e lehetösegem, azt még nem tudom, de ez azert sem izgat nagyon, mert ennek a felelösségét màr rég leadtam.
A repteren màr vàrt Prakash Atya, egy indiai szerzetes, akiket Mo-i barataim egy csoportja mar evtizedek ota tàmogat anyagilag.
Hogy ilymodon közös barataink, kapcsolodàsi pontjaink vannak, az màr önmagaban egy nagyszerü alap. Ez mar az elözetesen vàltott pàr mailböl ill. tegnap utban ide a kis rendhazhoz kiderült.
Annak is örülök, hogy olyan valakihez jöhettem, aki nagytudasu, vilaglatott, tapasztalt es rendkivül aktiv életet él.
Az meg a „szerencsés véletlen“ müve es szimbolikus jele van szamomra, hogy pont hamvazo szerdàval kezdödik itteni életem.

Köszönöm mindnyàjatoknak, akik imàdkoztok értem, gondoltok ràm, drukkoltok nekem, hogy jol sikerüljön az ittlétem.

Ez izgisebb, mint a vidamparki dodzsem

Ma délelött egy jo kis csapattal kelhettem utra felfedezni Mumbait.
Két Szingapurban élö brazil, egy mexikoi, két svéd, egy angol es egy német fiatal (20 es 30 közöttiek) tàrsasàgàban kis motoros riksaval jutottunk el a közeli vasutallomasra. Ha majd több idöm lesz akkor erröl még lesz egy kis video is.
A vonatozas az gyermekkorom villamosjaratait idezte, azaz a nyitott ajtokban "fürtökben" lognak az emberek. Ràadàsul nemcsak akkor, amikor tömva van a vonat hanem amugy is. Ez abbol is adodhat, hogy egyreszt ajto nincsen(!), màsrészt meleg viszont van, es a menetszél kellemesen hüsit.
Ami viszont van, az nöi részleg. Hogy ne legyenek kiteve a férfiak molesztalasnak.
Elsö osztalyon utaztunk. Ez inkabb hasonlithato egy felturbozott marhavagonhoz, mint europaban szokasos személyvagonhoz. Vannak padok es van ventillator is. Ajto, mint emlitettem nincsen es az ablaknyilasokon racs van. Üveg nincs. Ha nincs annyira tele, akkor vannak akik a földre ülnek.
Egyebkent az az érzésem, hogy az igazi különbség a masodosztalyhoz képest abban van, hogy az elsö osztàlyon eleve csak jobbmoduak utaznak, akik ezt megengedhetik maguknak. Valamint a jegyvasarlaskor hivatalosan be szabad, söt célszerü tolakodni a sor elejere.
Volt még taxizas, hajokazas, a helyi strandon naplementében gyönyörködes.
Holnap reggel viszonylag koran kelek és màr repülök is tovabb.

Elindultam es meg is érkeztem

Ma indulaskor – ami a szokasosnal is szorosabbra sikeredett – csak par lepesbe került, hogy ràjöjjek, azert is akartam keves csomagot es lehetöleg hatizsakot vinni, mert a csipöm, térdem valoszinü még nem örülne egy tul nagy, egyoldalu terhelésnek.
Ez azonban igaz a kis hatizsakomra is…
Igy végül egy kis, ràadàsul lezarhato kofferkével meg a közepes méretü hatizsakkal keltem utra. Az egesz 15 kg. ebböl közel 3 kg a csoki es 5kg a müszaki cucc es tovabbi 5 kg a ruha, cipö, hàlozsak, stb.
Ruha nem kell sok mert egyreszt finom meleg lesz, nappal 30°C körül hajnalban 12-15°C. Masreszt ruhat olcson lehet kapni, legfeljebb nem pont az én méretemben…
Amugy meg a ruha mosatasa is ugymond fillerekbe kerül, igaz bizonytalan minöségben.
A sok minuszos hideg es köd utan uuugy örülök a melegnek, napsütésnek!!!

Most repültünk àt Rigomezö felett, nemsokara jön Istanbul, majd Irak, Iran es Pakisztan fölött àtrepülve fogok megérkezni Indiaba. Tisztara egy jo kis történelemoràn érzem magam. Közben meg zörög a fülemben egy kis Rolling Stones meg Fleetwood Mac-töl a Go your own way. Most ez különösen passzol!
Legalabbis egyik oldarol nézve. Mert masfelöl a nagy szabadsagomat pont arra (is) szeretnem hasznalni, hogy ne egyszerüen a magam utjat jarjam, hanem azt amit vendéglàtoim es az élet nekem szànnak.

Fantasztikus, hogy ezt itt most megirhatom, es ha minden jol megy akkor ma este màr fel is tölthetem az internetre es Ti meg olvashatjatok szerte a vilàgon.

Csak erdekességként: par éve eyébként ezt még innen a repülöröl is megtehettem, volna, mivel akkor volt egy ideig egy olcso internetszolgaltatas. Az végképp szenzàcios lett volna. De nem volt rà igény, igy beszüntették. Ezt én még ma sem értem teljesen. Azt még inkabb ertettem volna, ha az lett volna mondjuk a probléma, hogy mindenki skype-ol, es ezert az utaster hasonlatossà vàlt egy keleti bazarhoz.

Idöközben landoltam, es valoban kellemesen meleg, csak enyhen paras idö, sok szunyog(!) es egy kedves ficko vart, igy mar itt is vagyok egy csaladias maganszallason. Szerencsére a repülön tudtam aludni, pihenni, mert most megint csak 6 ora alvasra jut idöm, ha a többiekkel idöben be akarok reggel menni Mumbaiba.

Most màr élesben megy minden

Egy hét "probaüzem" utàn most küldtem el egy mailt mindazoknak akiknek az e-mail cimet az outlook-ba elmentettem.
Igy valoszinüleg Neked is, aki most a legujabb àkom-bàkomjaimat olvasod.
Feligl összepakoltam, igazabol azon ügyeskedem, hogy potencialisan 2 kezipoggyasszal tudjak utazni, egyikben a ruhaim, halozsakom, szunyoghalo(!) meg ilyenek, a masikban a computer, fenykepezögep, mobil (bar nem tudom szükség van-e rà?), gyogyszer.
Most sajnalom csak igazan, hogy a sok munka miatt ennyire nem tudtam készülni, és nem kerdeztem idöben rà, hogy nem örülnének-e a vendéglatoim valaminek. Valahol oriasi luxus csak egy kis csomaggal utazni. Viszont koffert nem nagyon akartam vinni, lezarhato talan nincs is, minden màsnak viszont allitolag veszélyeztetett a tartalma.
Svàjci csokit azert viszek.
Most meg megyek csomagolni, és megprobalok az iroasztalomon es környeken rendet teremteni...;-)))

Mi lesz, hogy lesz?

Nem tudom. Annyit tudok, hogy hetfön Mumbaiba repülök, hogy masnap ott varost nézhetek es szerda reggel repülök tovabb.

Hallottam szines lüktetö forgatagrol, nagy szegenysegröl, elefantokrol, tehenekröl, patkanyokrol. Valamint a malariat terjesztö szunyogokrol. Emiatt holnap elkezdek szedni egy allitolag jo erös gyogyszert, amit a visszaerkezesemet követö 1 hétig naponta kell szednem! Persze ez lehet hogy reszben a nyugati, vagy még inkabb svàjci biztonsàgra törekvés miatt van igy, emögött azonban ott van az is, hogy itt az emberi életnek (nota bene az àllaténak is) és egészségnek sokkal nagyobb a tudatos értéke, mint odahaza.

Az evés, ivàs veszélyeire is felhivtàk figyelmemet. Jo kis hasmenest meg hasonlokat lehet összeszedni. Amugy viszont csodalatos sokoldalu, rendkivül füszeres es zöldséges konyhara szàmithatok azok szerint akik màr jàrtak Indiàban.

Mit fogok csinalni a következö hetekben? Nem tudom. Ahogy odahaza mondtuk volt: Ich lasse mich überraschen! Azaz erdeklödve varom, mi lesz, hogy telnek majd napjaim, estéim, éjszakaim.

Itt a vilàg egyik legnagyszerübb helyén élek, ahol tisztasàg, rend, biztonsag es rengeteg természeti szépség vesz körül. Ezt nem könnyü itthagyni es elutazni egy olyan helyre ahol sok mocsok, veszélyes betegségek es bizonytalansag var(hat) ram.

Ugyanakkor itt sem csak fenékig tejföl az élet. Örülök, hogy par hétre kiszakadhatok, magam mögött hagyhatom ezt a vilagot es örülök a helyette ràm vàro - remélhetöleg szep - élményeknek. Gyönyörü kulturalis, épiteszeti es különleges spiritualis örökséggel.

Arra szamitok, hogy nagyszerü emberekkel talalkozhatom egy mas vilagot, mas gondokat, bànatokat, màs örömöket ismerhetek, élhetek meg. Hogy sokat adhatok es kaphatok.

Màr csak bö 48 ora az indulasig

Ma is közel ejfélig dolgoztam, de most màr làtszik a vége!
Holnap ha minden igaz màr csak egy operativ mailt kell irnom valamint egy megköszönöt es egy elköszönöt - legalàbbis 6 hétre.
Kemény volt ez a pàr hét nemcsak a közelgö nagy szabadsag miatt, hanem mert az egyik gyarunk egyik részének az eladàsàt pont mostanaig kellett véglegesiteni.
Ugy tünik sikerült, ami jo hir annak a kb. 70 embernek aki emiatt nem kerül utcara, valamint mindazoknak akik ezen dolgoztak, hogy kézzelfoghato eredménye, sikere volt az elmult honapok munkajanak.
Nekem a rengeteg munka - napi 12-14 az utobbi 3 hétben - ellenére is élmény volt néhany nagyon jo fej kollegaval együtt dolgozni. Ez az aktualis munkahelyi helyzet miatt különösen jol jött, bàr az idöt igazabol szivesen hasznaltam volna egészen màsra.
De holnaptol lassan kezdhetek komolyabban ràhangolodni a közelgö utazasra.
Mindnekinek jo hetveget kivanok!

Blogger élet nehéz élet

Erre azert egy kicsit szamitottam. Ma példaul szivesen reflektaltam volna az elsö(!) kommentre, de én sem a sajat nevemben, sem anonymkent nem tudtam irni. Ez persze lehet, hogy azert van, mert a céges computerem biztonsagi rendszerei nem engedik. De az Ulramen(t)ö Bloggeres Unokaöcseimnek gond nélkül tudok kommenteket irni.
Tehat a hiba lehet, hogy bennem van...:-(((

Visszaszamlalas

Avagy 1 hét mulva ilyenkor màr remélhetöleg Mumbaiban leszek!

Ahogy csökken a hàtralévö idö, ugy gyarapszik az elutazas elött megoldando feladatok szama...:-(((

Mindenesetre hàla két Ultramenö Blogger Unokaöcsemnek most mar nekem is van sajat blogom!!! Juhuuu!

Ezt persze Gyuri baratomnak is köszönhetem! Egyreszt az indiai utam az ö baratjahoz vezet, masreszt ö buzditott szokasos lelkesedésével, hogy szamoljak be mit latok, tapasztalok.

Tehat megprobalok itt ujra meg ujra egy kis élménybeszàmoloval jelentkezni.