Mühelytitok

Ha valaki csodalkozik, hogy hirtelen, uj bejegyzések születtek csütörtöktöl vasarnapig minden napra, annak az az oka, hogy a blog megjelenitését bàrhova lehet datàlni. Ultrasztàjlos es Ultramen(t)ö Blogger Coachom javaslatàra amikor hozzajutok, hogy feltegyem a kis iromànyaimat a computerre, akkor igyekszem arra a napra idöziteni, ahova passzol.

Ma tehàt egy plàbàniai gyereknapon voltunk 10-töl delutan 2-ig. Ezt a leginkabb pl. egy Orsi féle husvet hérföi tojaskereséshez tudom hasonlitani. Mindenesetre eppugy lehetett volna otthon is, ahogyan itt volt.

Este meg egy jezsuitak àltal vezetett zeneiskola félévi vizsgaelöadàsàn voltunk. Attol eltekintve, hogy szerintem rendkivül bénàn elhuztak az idöt valami 2008-as dijak àtadàsàval, aranyos volt, ill. a végén volt néhény igazàn szinvonalas elöadàs, zongoràbol pl. Yanni-tol a Marching Season (a youtube-rol letölthetö, de en majd odahaza probàlkozom vele), meg 3 fiatal nö, akik fantasztikus hangon énekeltek.

Prezik bemutatàsa

A ma reggeli meditacion hallok elöször tradicionàlis indiai zenet.
A mailek megvàlaszolàsa utàn megprobalom letölteni a Bazsi féle videot.
Ez idöközben sikerült, de az internet lassusaga es bizonytalansàga miatt csak több nap utan, sokadik probalkozasra.

http://www.youtube.com/watch?v=dTwXeZ4GkzI

Delelött ½ 11-kor prezik prezentàlàsa a computeren.
Feedbacket Aubrey Atya es en adok. Ez nagy figyelmet igényel. Pl. egy 3 foliàbol àllo bénàcska preziben megtalalni a dicsérnivalot, es azt az egy dolgot, amit a leginkabb célszerü javitani. Amiböl, lehetöleg mindenki tud tanulni valamit. Es az egészet szépen es pozitivan fogalmazni.
Ami könnyüvé teszi ezt a reszt is, hogy ök maguk is igyekeznek pozitivan àllni egymas munkajahoz. Tehat lesajnàlo megjegyzest, da akàr csak tekintetet vagy kisugarzast nem érzek. Sokkal inkabb a konstruktiv legkört.
Es tenyleg fantasztikus hogy többségében mennyit haladtak 3 alkalommal.

Délutàn meg eljutottam egy helyi fodraszhoz. Kemény 30 rupia, azaz fél(!) Euro avagy 135 Forint egy hajnyiras! Es ennek az üresjàratot is fedeznie kell. Mert nincs elözetes bejelentkezés, de sorbanàllàs sem. És szemben ott a masik fodrasz.

Rizs

Az ujonnan erkezett Sudhir atyaval reggelizem együtt. Nagy computer freak. Kapok töle videokat meg lejatszo programokat.
Az elsö video ilyen tipikus amerikai, csak biznod, hinned kell amiben akarsz es akkor az megvalosul. Erdekes, hogy ettöl pont egy Jezsuita atya van ennyire belelkesedve…

Ebéd utàn megint Powerpoint. Probalom ugy rendezni, hogy azok akiknek még nincs kesz prezijük, azok jussanank elsösorban gephez, es akik, meg jok, azok segitsenek nekik. Ez viszonylag jol müködik. Egyreszt mert én kérem, es az itt még szàmit (hangsuly nem az én-en hanem a tanàron, a vezetön van…;-))), màsrészt mert amugy is ez az egyik központi témàjuk, hogy egymast szeretni, segiteni.
Viszonylag jol is halad többségük. Egy – kettö van nagyon lemaradva, nehez eldöntenem érdektelenségböl, vagy mert tul nehéz, vagy egyeb. Ha ilyet kérdezek az ebben az esetben nem nagyon segit. Az érdektelenséget szinte nem szabad mondaniuk, azt, hogy tul nehez, azt meg nehez mondani. Erre kb. az elsö alkalom utan ràjövök es inkabb hagyom, haladjanak, ahogy akarnak. Végül – részben tàrsaik segitségével – mindenkinek elkészül egy prezije. Es még a gyengék is érzékelhetöen ill. ki is mondva nagyon hàlàsak azert, amit tanulhattak.
Jo fàraszto tud egy ilyen 2 ora lenni…Szinte lefeküdnék aludni, de nem akarok, mert akkor este nem tudok aludni.
Az egyik csapat még készül az esti keresztutra. Tehat gyakorolnak, hogy jol menjen a felolvasàs. Este kiderül, hogy mennyire fontos ez a gyakorlas. Többségük vidéki gyerek, akik csak hàromnegyed éve, itt kezdtek igazabol angolul tanulni
A péntek esti - böjti - vacsora egészen egyszerü vizes rizs. Normalisan van hozza valami kis édesitö kotyvalék, de azt ugy làtszik elfelejtette a szakacs.

Ma 600 éves a vàros. Ez azert még munkanap, mint ahogyan sok helyen a szombat is. Hetfön lesz valami szines tavasz ünnep. Az munkaszüneti nap.

Hétköznapi rutin

Kezd kialakulni. Reggel mise a gyerekotthonos Teréz anya növéreinél.
Utana a soför elbocsatasa a téma. A „céges“ mentöautoval jarta a vàrost es alkoholt àrusitott. Elkaptak a rendörök, igy „szerencsére“ hivatalbol (is) el kell bocsàtani. De persze aki elveszti a munkahelyét az probalkozik, plàne egy ilyen munkaadonàl, hogy igazan megbocsathatnànak neki.
Emellett félö, hogy birosàgra is megy, tehat minden lépést jol àt kell gondolni, még akkor is ha a birosag végül a növéreknek ad igazat. Gondolom mindenki el tudja kepzelni, hogy igazabol a negativ publicity szinte törvényszerü...

Nagyo örömmel vàrom a masodik powerpoint foglalkozast. Animàcio a téma. Az atya ugyan kivànatosnak tartja, hogy lépésröl lépésre haladjunk, meg minél többet megmutassak nekik, ugyanakkor türelmetlen màr egy alkalom utàn, hogy mikor lesznek készen a prezik. Pedig itt amugy még sok türelmetlenséget, vagy hatàridös nyomast nem érzékeltem.
Ezzel együtt a masodik 2 oras foglalkozas végére közel a kétharmadànak van egy egész jo kis prezije. Ez klassz.

Ma is megcsipett legalàbb 2 szunyog es min. 3-at agyoncsaptam. Sajnalom, hogy elfelejtettem elhozni Noi jol bevalt szunyogriasztojat. De ha màr igy alakult probalnom kell itt valamit venni, mert a legjobb védekezés a malària ellen, ha nem csip meg a szunyog…

Ezekben a napokban sokat olvasok a jezsuitàkrol. Ha lenne egy harmadik életem, akkor lehet, hogy jezsuita lennék.
Valamint elkezdtem olvasni Lukacs evangéliumat.

Slum - egy jobbmodu

Delutan egy slum-öt latogatunk. A német ficko az itteni gyerekseregtöl még sokkal sokkal idegesebb, mint délelött tölem. Ez ugyan bàntoan megdöbbentö, de ugyanakkor egy oriàsi ajandék nekem, mert igy én lehetek a gyerekekkel, söt igy ohatatlanul fenyképezhetem is öket, ami nekik önmagàban egy fantasztikus élmény. De nekem is. Teljesen magukon kivül vannak, én meg a nagy fehér varàzslonak érezhetem magam. Egyébként sok felnött (férfi) is boldog, ha lefényképezkedhet a csaladjaval. Es ez csak az aktus. Mert a képet ugyan még megnézhetik a fényképezögép hatuljan, de aztan màr megyünk is tovabb.
Persze lehet, hogy az asszonyok is boldogok lennének, de ök nem szolithatnak meg engem, én meg öket.
A gyerekeknél az elsö pillanat még egy kis elszàntsàgot igényelt tölem is, mert iszonyu mocskos kezekkel fogtam kezet. De utana viszont rendkivül hàlàsak.
Egyikük tudott par szot angolul. Köszön es megkérdezi hogy hivnak. Teljesen boldog, hogy visszaköszönök, hogy megmondom a nevemet es megkérdezem az övét.
Biztatom, hogy tanuljon. A batrabb gyerekek elmondjak, hogy hivjak öket, ill. a tarsukat, baràtjukat. Nagyon jol lehet kommunikalni velük.
A gyereksereglettel (4-13 évesek) elszàmolunk 20-ig, ez a többségnek könnyen megy!
Még megtanitom nekik, hogy hany éves vagy, aztan még néhàny foto és lassan bucsuznunk kell.
Közben a hàttérben megszolal a hangszorobol a müezzin, mert ez egy muszlim negyed.

Szegenyeket tàmogato "központ"

Délelött elmegyünk egy növérek àltal vezetett himzös, varros munkahelyre.

A német ficko (a Missio fotosa) baromi ideges a jelenlétemtöl. Annyira, hogy ez egy egy pillanatra még öt is zavarja…
Engem meg az, ahogyan utközben vagy tizszer visszakérdez, hogy vajon hogy lehet az, hogy a hinduk es muszlimok között feszültség van, ill. hogy ket csoport közötti feszültséget gerjeszteni lehet. Ö ilyet nem tud elképzelni. Na most ha ezt pont egy német, de tulajdonképpen barki Europàbol nem tudja……

Amig autozunk kiderül, hogy Ahmedabad es környéke 20 évvel ezelöttig a szövöipar fellegvàra volt vilàgviszonylatban. Ennek megfelelöen, amikor elkezdtek nyomulni a kinaiak, akkor ezerszamra szüntek meg a munkahelyek. (Es kerültek àt Kinàba.)
Akik akkor utcara kerültek, többségükban ma is ott vannak es valamiféle tevékenységgel probalnak megélni. Ez lehet kartongyüjtés, vagy valaminek az arusitasa. Rengetegen arusitanak valamit, hogy ebböl nem nagyon lehet megélni, vagy plàne jol élni, az elég egyértelmü.

Közben megérkeztünk ebbe a központba. Egy hosszu folyoso két oldalàn ülve himezgetnek az asszonyok. Abszolut teljesitménybér van, igy teljesen szabadon vàlasztott ki mikor es mennyit van ott, ill. milyen tempoban dolgozik. Egy Spanyolorszàgbol ideszàrmazott növér végez un. minösegellenörzest.
Nyugaton felteszem, hogy inkabb karitativ szervezetek, Indiaban cégek a megrendelök.
Van egy kis szülöotthonuk is, ahol összel van igazan csucsforgalom.
A születendö gyermek nemét nem mondjak meg, mert a lànyok mind a mai napig gyakran nem kivànatosak.

Elsö tanoram

Végül kedden Powerpointoztam elöször a fiatalokkal.
Rendkivül lelkes, fegyelmezett kis csapat. A computerek egész hasznàlhatoak (tehat arra emire nekünk kell arra elég "gyorsak"). Szerencsére nekem talan sosem kelltt 13 inches kepcsöves kepernyö elött dolgoznom. Ök normalisan napi 1-1.5 orat töltenek el a gep elött, az is eddig föleg szövegiras volt, ez igy megy. Az egér viszont meglehetösen dràmai, erre még egy macska is max. a szàjàt huznà el...:-(((
De szerencsére ök ezt nem fogjàk fel olyan dràmaian, söt örülnek, hogy legalabb ez van!!!
Öket meg a Powerpointot dicseri, hogy nagyon jol haladunk. Holnap màr az Animaciokkal folytathatjuk!!!
Es néhanyaknak valoszinü még e héten elkészül az elsö prezentàcioja. Legalàbbis az elsö, amit be is mutat a többieknek.
Mert az elökeszület soràn kiderült, hogy vannak itt profik is! Tehat olyanok akik legalabb olyan jol tudjak kezelni a Powerpointot mint en. Inklusive, hogy az itteni Atya is jonak tünik. Még szerencse, hogy Tibor mondta, hogy nekik az is egy segitség lehet, ha helyettesitem öket, mert igy addig ök “lazithatnak”. Különben spontan ugy éreztem volna, hogy itt kitalàltak egy feladatot, hogy én is foglalkoztatva legyek.
Menet közben még arra is ràjöttem, hogy a fiatalok szempontjabol is elöny, hogy masvalakit is latnak, hallanak, mas stilust, masképp beszélt nyelvet, etc.
Es nekem meg mindenképpen élmény.

Riksa Rally

Hüséges olvasoimnak a beigért riksa video, az egy héttel ezelötti rallyrol.

Hogy ez mennyire veszélyes lehet, azt egy fiatal jezsuita édesanyjanak 2 héttel ezelötti balesete mutatja. Utaskent 4 helyen törött el a làba, màr 3 mütéten van tul.
Ezzel együtt igazabol nagyon vigyaznak egymasra a közlekedök. Igy ezt a balesetet is egy valodi marha okozta. Ezek tényleg szabadon lofràlnak az utcan. Itt ahol most vagyok különösen, pedig ez is egy 4-5 millios nagyvàros.

Valamint kutya is rengeteg van. De eddig még rendkivül jàmborak. Még ugatni sem lattam/hallottam öket, egymast is az embereket is békén hagyjàk!!!

Az öz es az oroszlan

Minden reggel, amikor felébred egy öz afrikàban, tudja, hogy futnia kell, mert ha nem fut gyorsabban a leggyorsabb oroszlànnàl, akkor vége az életének.

Minden reggel, amikor felébred egy oroszlàn afrikàban, tudja, hogy futnia kell, mert ha nem fut gyorsabban a leglassubb öznél, akkor éhen hal.

Nem szamit, hogy öz vagy, vagy oroszlàn.
Ha eljön a reggel, akkor jo ha futsz.

Fehér ember

A vasarnapi talalkozon - a zenés videoson - talakoztam 5 nap utan elöször egy fehér emberrel! Egy fiatal kaliforniai sràccal, aki a Stanford University-n tanult környezetvédelmet es most màr 2 éve itt él és dolgozik és még a hindit is érti!
A helyi tömegközlekedési vàllalatnak probaltak jo tanacsokat adni, de épp most dobtàk öket ki. Gondoltam is rögtön magamban, hogy eljöhetne a BKV-hez...
Egyelöre azonban még pàr évet itt szeretne maradni Indiàban.

Indiai fiatalok zenélnek

Az egységért, az egységröl.



Tegnap egy fényképes vàndorkiàllitas volt: Akik a békét valositjàk meg
Ott zenéltek ezek a fiatalok. A beszédek hindiül voltak...:-(((

A siker tízparancsolata

Beszélj az emberekhez - nincs szebb mint egy vidám köszöntés.
Mosolyogj - 72 izom kell ahhoz hogy zordan összeráncold a homlokodat, de csak 14 ahhoz hogy mosolyogj.
Szólítsd nevükön az embereket - mindenki örül neki, ha megjegyzed a nevét.
Légy barátságos és segítőkész - és a másik is ilyen stílusban fog reagálni.
Beszélj és viselkedj úgy, mintha minden amit tennél örömet okozna neked.
Őszintén érdeklődj az emberek iránt.
Oszd bőven a dicséretet, légy óvatos a kritikával!
Légy tekintettel mások érzéseire, hálásak lesznek érte!
Vedd figyelembe mások véleményét, minden ellentmondásnak három oldala van: a tied, a másiké, és az igazi!
Igyekezz segíteni! Az számít az életben a legtöbbet, amit másokért teszünk.

(Idézet az ebédlöböl. Köszönet a forditasert Juditnak es Ritanak.)

Do you speak English?

Ez csak azert jutott az eszembe, mert tegnap késö este még vendégségben voltunk egy indiai csalàdnàl, ahol nemcsak a felnöttek, de a kisiskolaskoru gyerekek is angolul beszéltek egymassal. Nem miattam. Egymas miatt.
India 1.2 milliardos népességével nemcsak 2.5-szer akkora mint az EU, hanem ennek megfelelöen létezik 22 fö nyelve es sok szaz, kisebb nyelve, nyelvjarasa.
Tehat ahogyan nincs europai nyelv, ugy nincs igazabol indiai sem, habar a hindit nagyon sokan beszélik es még többen megértik.
Igy praktikus, hogy angolul (is) tudnak egymassal kommunikalni, meg tanulni. Ez persze “csak” a polgari csalàdokra vonatkozik.
Nyilvan akit az utcan szednek össze, vagy aki valahol videken él iskola nélkül, azok legfeljebb a sajat nyelvjarasukat beszélik es értik, de sokszor irni màr nem tudnak.

Amartya Sen

Ismered? Kérdezte Prakash Atya.
Nem biztos, hogy mindig rögtön beugrott volna, de most nagy örömmel es büszkeséggel töltött el, hogy kapibol rà tudtam vàgni, hogy persze, ö az aki gazdasàgi Nobel dijat is kapott 12 éve, pedig többek között a szegénység, a nyomorusàg leküzdése avagy a joleti gazdasàg valamint a szocialis igazsàgossàg a fö témài.
Egyebek mellett az ö könyve - The idea of justice - hevert épp az iroasztalàn.
Rögtön meg is mutatta legujabb cikkét amit Februar 20-a, a szocialis igazsàgossàg napja alkalmabol irt. A fö üzenet - Amartya Sen utan szabadon -, hogy az igazsàgossàg az igazsàgossàg gyakorlàsàval vàlik valosàggà. (Justice being seen to be done.)

Ennek kapcsàn megint tudatosodott bennem, hogy mennyire megneheziti a minöségi, vagy a magas szinvolnalu tajékozodast és annak rögzülését, hogy a médiàk többsége Michael Jacksont, meg Tiger Woodsot, meg nem tudom milyen (àl)valosàgshow-kat nyomat, ahelyett, hogy Amartya Sen, Mindentudas egyeteme stb. folyna a csapbol is…

Délutan megnéztem, hogyan tanuljàk a diàkok a computeren tartalmas szövegekkel a vakon irast, meg hogyan zenelnek. A paptanaruk megkérdezett, hogy mikor tudnam kezdeni powerpoint tanitasukat. Egyik gondolatom az, hogy ehhez jol jönne majd egy tartalmilag is ideillö jo kis prezi. Tibortol mar 4 perc utan itt a valasz vagy 6 nagyszerü melléklettel.

Most màr csak az volt a gond, hogy a sajat computeremmel nem tudtam ràcsatlakozni az internetre. Este szerencsére felbukkant egy srac, aki kiismerte magat a hàlozattal es beàllitotta a megfelelö IP cimeket a gépemen.

Igy megint online lehetek! Ti meg azota megint élvezhetitek(?!) beszàmoloimat.
A kommenteket, maileket a sok biztatàssal nagyon köszönöm!!!

Azoknak akik még nem tudjak: ha a szöveg alatt ràklikkelsz a "megjegyzés" szora, akkor egyreszt lathato, masok mit irtak, ha irtak, ill. lehetöség van arra, hogy Te is hozzaszoljal. (Elöször egy kis szöveget irhatsz a kommentek alatti keretbe, majd ha lehet a Name/URL gombbal beirhatod a kereszt-, bece-, vagy csaladnevedet es a bal also gombbal màr el is küldted az üzenetet. Sok sikert.)

Villàs reggeli

A mai nap villàs reggelivel kezdödött (valami indiai meleg reggeli, mondjuk azt hogy a csaszarmorzsàra emlékeztetö àllagu, egyszerre sos meg édes valami, tovàbbà csak nekem omlett is, valamint piritos, es még lekvar is ki volt keszitve, de azt nem bontottam meg...)

Kicsivel késöbb indultunk Teréz anya növéreihez miset tartani ill. azon reszt venni.
Nagyon megtisztelönek es rugalmasnak talaltam, hogy en is ott lehettem! A hàzban a földszinten egy jo nagy szobaban vannak az ovodas koru gyerekek, es egy kisebb szobaban 6 csecsemö.
Prakash Atyànak volt utana még egy megbeszélése a növérekkel. Hozzam csak a beszelgetes hangulata szürödött ki. Ugy hangzott, mintha valami konfliktus vagy probléma megbeszélése zajlana. Utobb kiderült, hogy igy is volt. Egy élénk, sokoldalu, demokratikus megbeszélésként éltem meg. Sokan szohoz jutottak.

Innen àtmentünk még Teréz anyaék egy férfi hàzàba. Itt kb. 160 olyan férfi van akiket az utcan összeszedtek. Szepen sorban ülnek ill. guggolnak egy hosszu folyoso ket oldalan. Sokan lelkesen köszöntenek, keleti szokas szerint összetett kezekkel, meghajlassal, föbiccentéssel.
Van persze néhàny aki meglehetös apatiàban van, vagy nagyon sérült. Egy-kettö nyomaszto, pl. akin hemzsegnek valami miatt a legyek. Öt latszolag nem zavarja, de engem...

Idehaza még pont összefutok egy fiatal rendkivül joképü jezsuita szerzetesnek készülö sràccal, aki épp 1 honapos szabdsagon van, kihasznàlva az afganisztani iskolai szünetet. Amugy ott tanit màr 9 honapja es még minimum 15 honapig egy àllamilag elismert koedukalt iskolaban 5-25 éveseket!!! Az àllami elismertség arra vonatkozik, hogy legalisan müködnek. Pénzt biztos nem kapnak, söt az engedélyekért fizetniük kell, meg magukat is maguknak kell finanszirozniuk. Az épületet talan kapjàk. Mivel csak oktatnak – es nem téritenek, ill. nem hittant tanitanak – igy “viszonylag” biztonsagban érezhetik magukat…

Megint finom es böséges volt az ebéd. Utana még egyet ping-pongoztam az itt tanulo, szerzetesnek készülö 16-22 éves fiatalokkal. Mielött valaki felszisszen (a 16 évre), mint ahogy elsöre én is, annak elàrulhatom, hogy minmum 9 éves a felkészülési, képzési idö a pappà szentelésig. Az sem csak bezarva, hanem példàul ilyen kis afganisztani gyakorlati idövel... Tehàt nagyon turbo estben is legalàbb 25 évesek, mire papok lesznek. Én még annyi sem voltam amikor hàzasodtam...

Màr ez az elsö 24 ora rengeteg élménnyel, impulzussal ajandékozott meg.

Elsö napom a baldahinos agyban

Itt finom tizoraival fogadtak, amit a sovany vacsora es az elmaradt reggeli utan különösen értékeltem.

Utana megmutattàk szallashelyemet. Egy egyszoba összkomfortos studio.
Azaz egy szep nagy szoba vasaggyal, iroasztallal, egy székkel es par kis szekrénykével valamint egy fürdöszoba mosdoval, zuhanyzoval es WC-vel. Elöbbiekböl viz is varazsolhato, igy az elökeszitett vödörrel a WC is vizöblitésessé vàlik.
Még villanybojler is van, de arra nagy szükség nincs, mert itt a hideg viz langyos. Ez a zuhanyzasnal tök kellemes, inni meg amugy sem szabad. Még az itteniek is palackozott vagy szürt vizet isznak.
Moszkitohalot viszont csak magamfajta messziröl jött idegennek épitenek, az itteniek abban biznak, hogy ök visszonylag immunok a malariàval szemben. Igy igazi baldahinos agyban alhatom!!!

Ebéd utan rövid szemelvények következnek arrol, hogy mi mindent csinal Prakash Atya. Igy a gyerekek, nagycsaladok tàmogatasàrol, ami több, mint 30’000 gyereket érint, valamint az emberi jogokkal igazsàgossàggal es békével kapcsolatos tevékenységéröl ill. ennek a hàtteréröl.

Miutan az idöeltolodas, kialvatlansag es nem utolsosorban a finom es böséges ebéddnek köszönhetöen eröt vesz rajtam a fàradtsàg, igy delutan 3-kor atyai jotanàcsra visszavonulok pihenni, aludni.
Kapok pàr olvasnivalot is, majd este ½ 7-re megyünk hamvazo szerdai misere. A közlekedés itt is egy nagy élmény…;-)))

Vacsora utan jo éjszakat kivanunk, én még rendezegetem dolgaimat, meg gondolataimat, majd azzal a jolesö érzéssel, hogy itt is otthon vagyok nyugovora térek.

Mi var ràm, ki vàr ràm?

A reggeli indulas megint elég cuppanos volt. Ezuttal nem miattam, de annal jobban izgultam.
Megérkeztem ide, Ahmedabadba, ahol több hetet szandékozom eltölteni egy nagyszerü ember környezetében.
Abban a remenyben jöttem, hogy talan lesz lehetöségem arra is, hogy en is “adhassak” valamit vendéglatoimnak (a svajci csokin kivül is). Hogy erre lesz-e lehetösegem, azt még nem tudom, de ez azert sem izgat nagyon, mert ennek a felelösségét màr rég leadtam.
A repteren màr vàrt Prakash Atya, egy indiai szerzetes, akiket Mo-i barataim egy csoportja mar evtizedek ota tàmogat anyagilag.
Hogy ilymodon közös barataink, kapcsolodàsi pontjaink vannak, az màr önmagaban egy nagyszerü alap. Ez mar az elözetesen vàltott pàr mailböl ill. tegnap utban ide a kis rendhazhoz kiderült.
Annak is örülök, hogy olyan valakihez jöhettem, aki nagytudasu, vilaglatott, tapasztalt es rendkivül aktiv életet él.
Az meg a „szerencsés véletlen“ müve es szimbolikus jele van szamomra, hogy pont hamvazo szerdàval kezdödik itteni életem.

Köszönöm mindnyàjatoknak, akik imàdkoztok értem, gondoltok ràm, drukkoltok nekem, hogy jol sikerüljön az ittlétem.

Ez izgisebb, mint a vidamparki dodzsem

Ma délelött egy jo kis csapattal kelhettem utra felfedezni Mumbait.
Két Szingapurban élö brazil, egy mexikoi, két svéd, egy angol es egy német fiatal (20 es 30 közöttiek) tàrsasàgàban kis motoros riksaval jutottunk el a közeli vasutallomasra. Ha majd több idöm lesz akkor erröl még lesz egy kis video is.
A vonatozas az gyermekkorom villamosjaratait idezte, azaz a nyitott ajtokban "fürtökben" lognak az emberek. Ràadàsul nemcsak akkor, amikor tömva van a vonat hanem amugy is. Ez abbol is adodhat, hogy egyreszt ajto nincsen(!), màsrészt meleg viszont van, es a menetszél kellemesen hüsit.
Ami viszont van, az nöi részleg. Hogy ne legyenek kiteve a férfiak molesztalasnak.
Elsö osztalyon utaztunk. Ez inkabb hasonlithato egy felturbozott marhavagonhoz, mint europaban szokasos személyvagonhoz. Vannak padok es van ventillator is. Ajto, mint emlitettem nincsen es az ablaknyilasokon racs van. Üveg nincs. Ha nincs annyira tele, akkor vannak akik a földre ülnek.
Egyebkent az az érzésem, hogy az igazi különbség a masodosztalyhoz képest abban van, hogy az elsö osztàlyon eleve csak jobbmoduak utaznak, akik ezt megengedhetik maguknak. Valamint a jegyvasarlaskor hivatalosan be szabad, söt célszerü tolakodni a sor elejere.
Volt még taxizas, hajokazas, a helyi strandon naplementében gyönyörködes.
Holnap reggel viszonylag koran kelek és màr repülök is tovabb.

Elindultam es meg is érkeztem

Ma indulaskor – ami a szokasosnal is szorosabbra sikeredett – csak par lepesbe került, hogy ràjöjjek, azert is akartam keves csomagot es lehetöleg hatizsakot vinni, mert a csipöm, térdem valoszinü még nem örülne egy tul nagy, egyoldalu terhelésnek.
Ez azonban igaz a kis hatizsakomra is…
Igy végül egy kis, ràadàsul lezarhato kofferkével meg a közepes méretü hatizsakkal keltem utra. Az egesz 15 kg. ebböl közel 3 kg a csoki es 5kg a müszaki cucc es tovabbi 5 kg a ruha, cipö, hàlozsak, stb.
Ruha nem kell sok mert egyreszt finom meleg lesz, nappal 30°C körül hajnalban 12-15°C. Masreszt ruhat olcson lehet kapni, legfeljebb nem pont az én méretemben…
Amugy meg a ruha mosatasa is ugymond fillerekbe kerül, igaz bizonytalan minöségben.
A sok minuszos hideg es köd utan uuugy örülök a melegnek, napsütésnek!!!

Most repültünk àt Rigomezö felett, nemsokara jön Istanbul, majd Irak, Iran es Pakisztan fölött àtrepülve fogok megérkezni Indiaba. Tisztara egy jo kis történelemoràn érzem magam. Közben meg zörög a fülemben egy kis Rolling Stones meg Fleetwood Mac-töl a Go your own way. Most ez különösen passzol!
Legalabbis egyik oldarol nézve. Mert masfelöl a nagy szabadsagomat pont arra (is) szeretnem hasznalni, hogy ne egyszerüen a magam utjat jarjam, hanem azt amit vendéglàtoim es az élet nekem szànnak.

Fantasztikus, hogy ezt itt most megirhatom, es ha minden jol megy akkor ma este màr fel is tölthetem az internetre es Ti meg olvashatjatok szerte a vilàgon.

Csak erdekességként: par éve eyébként ezt még innen a repülöröl is megtehettem, volna, mivel akkor volt egy ideig egy olcso internetszolgaltatas. Az végképp szenzàcios lett volna. De nem volt rà igény, igy beszüntették. Ezt én még ma sem értem teljesen. Azt még inkabb ertettem volna, ha az lett volna mondjuk a probléma, hogy mindenki skype-ol, es ezert az utaster hasonlatossà vàlt egy keleti bazarhoz.

Idöközben landoltam, es valoban kellemesen meleg, csak enyhen paras idö, sok szunyog(!) es egy kedves ficko vart, igy mar itt is vagyok egy csaladias maganszallason. Szerencsére a repülön tudtam aludni, pihenni, mert most megint csak 6 ora alvasra jut idöm, ha a többiekkel idöben be akarok reggel menni Mumbaiba.

Most màr élesben megy minden

Egy hét "probaüzem" utàn most küldtem el egy mailt mindazoknak akiknek az e-mail cimet az outlook-ba elmentettem.
Igy valoszinüleg Neked is, aki most a legujabb àkom-bàkomjaimat olvasod.
Feligl összepakoltam, igazabol azon ügyeskedem, hogy potencialisan 2 kezipoggyasszal tudjak utazni, egyikben a ruhaim, halozsakom, szunyoghalo(!) meg ilyenek, a masikban a computer, fenykepezögep, mobil (bar nem tudom szükség van-e rà?), gyogyszer.
Most sajnalom csak igazan, hogy a sok munka miatt ennyire nem tudtam készülni, és nem kerdeztem idöben rà, hogy nem örülnének-e a vendéglatoim valaminek. Valahol oriasi luxus csak egy kis csomaggal utazni. Viszont koffert nem nagyon akartam vinni, lezarhato talan nincs is, minden màsnak viszont allitolag veszélyeztetett a tartalma.
Svàjci csokit azert viszek.
Most meg megyek csomagolni, és megprobalok az iroasztalomon es környeken rendet teremteni...;-)))

Mi lesz, hogy lesz?

Nem tudom. Annyit tudok, hogy hetfön Mumbaiba repülök, hogy masnap ott varost nézhetek es szerda reggel repülök tovabb.

Hallottam szines lüktetö forgatagrol, nagy szegenysegröl, elefantokrol, tehenekröl, patkanyokrol. Valamint a malariat terjesztö szunyogokrol. Emiatt holnap elkezdek szedni egy allitolag jo erös gyogyszert, amit a visszaerkezesemet követö 1 hétig naponta kell szednem! Persze ez lehet hogy reszben a nyugati, vagy még inkabb svàjci biztonsàgra törekvés miatt van igy, emögött azonban ott van az is, hogy itt az emberi életnek (nota bene az àllaténak is) és egészségnek sokkal nagyobb a tudatos értéke, mint odahaza.

Az evés, ivàs veszélyeire is felhivtàk figyelmemet. Jo kis hasmenest meg hasonlokat lehet összeszedni. Amugy viszont csodalatos sokoldalu, rendkivül füszeres es zöldséges konyhara szàmithatok azok szerint akik màr jàrtak Indiàban.

Mit fogok csinalni a következö hetekben? Nem tudom. Ahogy odahaza mondtuk volt: Ich lasse mich überraschen! Azaz erdeklödve varom, mi lesz, hogy telnek majd napjaim, estéim, éjszakaim.

Itt a vilàg egyik legnagyszerübb helyén élek, ahol tisztasàg, rend, biztonsag es rengeteg természeti szépség vesz körül. Ezt nem könnyü itthagyni es elutazni egy olyan helyre ahol sok mocsok, veszélyes betegségek es bizonytalansag var(hat) ram.

Ugyanakkor itt sem csak fenékig tejföl az élet. Örülök, hogy par hétre kiszakadhatok, magam mögött hagyhatom ezt a vilagot es örülök a helyette ràm vàro - remélhetöleg szep - élményeknek. Gyönyörü kulturalis, épiteszeti es különleges spiritualis örökséggel.

Arra szamitok, hogy nagyszerü emberekkel talalkozhatom egy mas vilagot, mas gondokat, bànatokat, màs örömöket ismerhetek, élhetek meg. Hogy sokat adhatok es kaphatok.

Màr csak bö 48 ora az indulasig

Ma is közel ejfélig dolgoztam, de most màr làtszik a vége!
Holnap ha minden igaz màr csak egy operativ mailt kell irnom valamint egy megköszönöt es egy elköszönöt - legalàbbis 6 hétre.
Kemény volt ez a pàr hét nemcsak a közelgö nagy szabadsag miatt, hanem mert az egyik gyarunk egyik részének az eladàsàt pont mostanaig kellett véglegesiteni.
Ugy tünik sikerült, ami jo hir annak a kb. 70 embernek aki emiatt nem kerül utcara, valamint mindazoknak akik ezen dolgoztak, hogy kézzelfoghato eredménye, sikere volt az elmult honapok munkajanak.
Nekem a rengeteg munka - napi 12-14 az utobbi 3 hétben - ellenére is élmény volt néhany nagyon jo fej kollegaval együtt dolgozni. Ez az aktualis munkahelyi helyzet miatt különösen jol jött, bàr az idöt igazabol szivesen hasznaltam volna egészen màsra.
De holnaptol lassan kezdhetek komolyabban ràhangolodni a közelgö utazasra.
Mindnekinek jo hetveget kivanok!

Blogger élet nehéz élet

Erre azert egy kicsit szamitottam. Ma példaul szivesen reflektaltam volna az elsö(!) kommentre, de én sem a sajat nevemben, sem anonymkent nem tudtam irni. Ez persze lehet, hogy azert van, mert a céges computerem biztonsagi rendszerei nem engedik. De az Ulramen(t)ö Bloggeres Unokaöcseimnek gond nélkül tudok kommenteket irni.
Tehat a hiba lehet, hogy bennem van...:-(((

Visszaszamlalas

Avagy 1 hét mulva ilyenkor màr remélhetöleg Mumbaiban leszek!

Ahogy csökken a hàtralévö idö, ugy gyarapszik az elutazas elött megoldando feladatok szama...:-(((

Mindenesetre hàla két Ultramenö Blogger Unokaöcsemnek most mar nekem is van sajat blogom!!! Juhuuu!

Ezt persze Gyuri baratomnak is köszönhetem! Egyreszt az indiai utam az ö baratjahoz vezet, masreszt ö buzditott szokasos lelkesedésével, hogy szamoljak be mit latok, tapasztalok.

Tehat megprobalok itt ujra meg ujra egy kis élménybeszàmoloval jelentkezni.